2014. március 30., vasárnap

La Papesse/A Woman Possessed (1975)

La Papesse/A Woman Possessed (1975)


Az ember gyanútlanul megvásárolja a „French Erotic Collection” névre hallgató dobozkát, mely reklámjában az „Emmanuelle”-hez hasonló tematikájú minőségi erotikát ígér. Nosza, tegyünk egy próbát mondjuk az „A Woman Possessed” című darabbal… nos, hadd írjam le részletesen, mi zúdul a gyanútlan, szimplán erotikus filmre berendezkedő nézőre:

Laurent elég nagy bajban van. Egy szőke, köpenyes szépség mindenféle zöldségeket magyarázva beásatja a földbe, majd hippifejű barátaival kígyókat szórat a kiálló fejre. Laurent persze üvölt, ahogy a torkán kifér, az egyik kígyó pedig ezt kihasználva tesz is egy rövidke látogatást a szájában. A kígyóvizit után a szőkeség kifejti, hogy szektájának Laurent feleségére is szüksége van; a feleség éppen otthon van, és folyamatosan ijedezik. Majd álomba merül, és nemsokára már azt látjuk, hogy egy keresztre van kifeszítve évakosztümben, körben Ku Klux Klán-maszkos fazonok állnak, és egyikük abszolút meglepő módon el is kezdi korbácsolni a hölgyeményt egy szíjjal (korábban Laurent-nak is kijutott ebből). Aline, a feleség ezután felébred, és láss csodát, a korbácsolás nyomai a testén vannak. Egy idő múlva pedig már valóban a szekta vendégszeretetét élvezi; a szőke alvezérnő Aline szájába töm némi ennivalót, majd egy apró, átlátszó kis ingecskében a ház elé lökdösi. A szektatagok egy ablakban csoportosulnak, röhögnek, egyedül Laurent aggódik egy kissé, hiszen feleségének csaknem meztelenül, egy bőrszíjjal felfegyverkezve kell szembeszállnia a szőkeség egyik izomagyú testőrével, akit Borgnak hívnak. Borg is kiöltözik, akarom mondani nekivetkőzik a nagy párviadalhoz, hiszen összes ruházata egy csak elöl működőképes ágyékkötő, valamint egy középkori lovagi maszk. Az egyenlőtlen harc persze Borg győzelmével végződik, aki gyorsan meg is erőszakolja Aline-t. Utóbbira egyébként pár perc múlva még egy párbaj vár: a második versenyző a szektacsapatból egy Jézus Krisztus-fejű hippi (a nevére nem emlékszem, de ő is lehetett volna Borg, mert úgy néz ki, mint a svéd wimbledoni bajnok, Björn Borg), aki szintén elég hiányos öltözetű, viszont a fején egy fémkarika van szegecsekkel, vagyis hasonlít szegény megboldogult Horn Gyula kilencvenes évekbeli verziójára.

Ugorjunk egy kicsit: hogy beavassák, Aline-t belefektetik egy sírba, majd elnyisszantják egy kakas gigáját, a vért Aline fejére csorgatják, végül az egyik hippi megerőszakolja, egy serlegbe pedig kakasvér-, és hippisperma-koktélt készítenek. Aline-nak ez már sok, elfut a helyszínről, de az időközben előkerülő bamba képű fővezérnő utasítja Borgot, hogy vérszomjas kutyájával együtt eredjen a nyomába. A szekta ezután partizni kezd: a műsor meztelen táncból, illetve fetrengésből, valamint a ku klux klános köpenyek lebegtetéséből áll (a fővezérnő eközben Laurent-nal vigasztalódik).

Aline ezalatt menekül, de Borg és kutyája (amely remek állatnak állandó szokása, hogy premier plánban ugat a néző képébe) utoléri; Borg befalazza Aline-t egy üregbe, ahol Aline elalszik, nem sejtve, hogy a hasadék lakói olyan lények, akik „szexuális tárgyakat esznek”. Meg is jelenik egy kopasz, zöld színben pompázó, tetovált fazon óriási fémkarmokkal, és azt teszi, ami sejthető. Laurent eközben gondolkodik, veszettül töri a fejét, és arra a következtetésre jut, hogy azért annyira jól nem érzi magát. Megpróbál lelépni, de nem sikerül, ezért büntetésből választania kell két serleg közül; az egyikben méreg van, a másikban valószínűleg szódavíz (bár ezt nem mondják ki hangosan). Laurent választ, a fővezérnő pedig maximálisan megnyugtatja, mert közli vele, hogy üljön ki a napra, és estig vagy rosszul lesz, vagy nem.
Aline-t eközben kiszedik a zöld, karmos pasi otthonából, és most már csak a finálé van hátra, amit nem áll szándékomban elmesélni, mert biztos vagyok benne, hogy nincs ember a világon, aki ne kapott volna kedvet ehhez a filmhez. Mindenkit megnyugtatok, a befejezés még bőven rátesz egy lapáttal az eddigiekre, van benne torok kutyus általi átharapása, torok felcsatolható fémkarmok általi feltépése, meztelen dancenumber és még sokan mások.


A filmet Mario Mercier írta, és követte el; igyekezett autentikusan eljárni: a produkcióhoz állítólag igazi boszorkányokat szerződtetett. A „mű” annyira blőd, hogy teljesen jogosan kaphatja az eurotrash elnevezést, viszont az is tény, hogy aki elkezdi nézni, az a döbbenettől nem fogja tudni abbahagyni.

A dvd-ről elmondható, hogy a hatlemezes dobozt már ezért az egyért érdemes beszerezni: ekkora hülyeséget ritkán nyújtanak át az embernek a borító hátoldalán díszelgő „erotic drama” címen. A lemez francia nyelvű, az angol felirat gyakran kihagy (lehet, hogy a fordítók időnként félrevonultak visongani a röhögéstől, és ezalatt a filmet elfelejtették lestoppolni), bár így sem menekülünk meg az olyan aranyköpésektől, mint „értékelem a döntésed szellemét”, vagy amikor Aline félőrülten hazafelé támolyog, Laurent: „Nem kellene elkísérni?”

Mindenkinek szívből ajánlom az „A Woman Possessed” című klasszikus műremeket. A nézőből garantáltan sokféle érzelmet fog kiváltani, lesz, aki megrémül, de lesz olyan is, aki sírni fog a nevetéstől. Én, mint 70-es exploitation-rajongó, egy percig sem unatkoztam eme érzékek elleni támadáson, és gyaníthatóan más sem fog. Szép álmokat!

Végeredmény: Egyszerűen imádnivaló eurószemét, Argento Suspiriája elbújhat mellette (csak tréfálok)

A film: 3 pont (Trash-ként: 10 pont)
A dvd: 7 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése