Az ember gyanútlanul
megvásárolja a „French Erotic Collection” névre hallgató dobozkát, mely
reklámjában az „Emmanuelle”-hez hasonló tematikájú minőségi erotikát ígér.
Nosza, tegyünk egy próbát mondjuk az „A Woman Possessed” című darabbal… nos,
hadd írjam le részletesen, mi zúdul a gyanútlan, szimplán erotikus filmre
berendezkedő nézőre:
Laurent elég nagy bajban
van. Egy szőke, köpenyes szépség mindenféle zöldségeket magyarázva beásatja a
földbe, majd hippifejű barátaival kígyókat szórat a kiálló fejre. Laurent
persze üvölt, ahogy a torkán kifér, az egyik kígyó pedig ezt kihasználva tesz
is egy rövidke látogatást a szájában. A kígyóvizit után a szőkeség kifejti,
hogy szektájának Laurent feleségére is szüksége van; a feleség éppen otthon
van, és folyamatosan ijedezik. Majd álomba merül, és nemsokára már azt látjuk,
hogy egy keresztre van kifeszítve évakosztümben, körben Ku Klux Klán-maszkos
fazonok állnak, és egyikük abszolút meglepő módon el is kezdi korbácsolni a
hölgyeményt egy szíjjal (korábban Laurent-nak is kijutott ebből). Aline, a
feleség ezután felébred, és láss csodát, a korbácsolás nyomai a testén vannak.
Egy idő múlva pedig már valóban a szekta vendégszeretetét élvezi; a szőke
alvezérnő Aline szájába töm némi ennivalót, majd egy apró, átlátszó kis
ingecskében a ház elé lökdösi. A szektatagok egy ablakban csoportosulnak,
röhögnek, egyedül Laurent aggódik egy kissé, hiszen feleségének csaknem
meztelenül, egy bőrszíjjal felfegyverkezve kell szembeszállnia a szőkeség egyik
izomagyú testőrével, akit Borgnak hívnak. Borg is kiöltözik, akarom mondani
nekivetkőzik a nagy párviadalhoz, hiszen összes ruházata egy csak elöl
működőképes ágyékkötő, valamint egy középkori lovagi maszk. Az egyenlőtlen harc
persze Borg győzelmével végződik, aki gyorsan meg is erőszakolja Aline-t.
Utóbbira egyébként pár perc múlva még egy párbaj vár: a második versenyző a
szektacsapatból egy Jézus Krisztus-fejű hippi (a nevére nem emlékszem, de ő is
lehetett volna Borg, mert úgy néz ki, mint a svéd wimbledoni bajnok, Björn
Borg), aki szintén elég hiányos öltözetű, viszont a fején egy fémkarika van
szegecsekkel, vagyis hasonlít szegény megboldogult Horn Gyula kilencvenes
évekbeli verziójára.
Ugorjunk egy kicsit: hogy
beavassák, Aline-t belefektetik egy sírba, majd elnyisszantják egy kakas
gigáját, a vért Aline fejére csorgatják, végül az egyik hippi megerőszakolja,
egy serlegbe pedig kakasvér-, és hippisperma-koktélt készítenek. Aline-nak ez
már sok, elfut a helyszínről, de az időközben előkerülő bamba képű fővezérnő
utasítja Borgot, hogy vérszomjas kutyájával együtt eredjen a nyomába. A szekta
ezután partizni kezd: a műsor meztelen táncból, illetve fetrengésből, valamint
a ku klux klános köpenyek lebegtetéséből áll (a fővezérnő eközben Laurent-nal
vigasztalódik).
Aline ezalatt menekül, de
Borg és kutyája (amely remek állatnak állandó szokása, hogy premier plánban
ugat a néző képébe) utoléri; Borg befalazza Aline-t egy üregbe, ahol Aline
elalszik, nem sejtve, hogy a hasadék lakói olyan lények, akik „szexuális
tárgyakat esznek”. Meg is jelenik egy kopasz, zöld színben pompázó, tetovált
fazon óriási fémkarmokkal, és azt teszi, ami sejthető. Laurent eközben
gondolkodik, veszettül töri a fejét, és arra a következtetésre jut, hogy azért
annyira jól nem érzi magát. Megpróbál lelépni, de nem sikerül, ezért büntetésből
választania kell két serleg közül; az egyikben méreg van, a másikban
valószínűleg szódavíz (bár ezt nem mondják ki hangosan). Laurent választ, a
fővezérnő pedig maximálisan megnyugtatja, mert közli vele, hogy üljön ki a
napra, és estig vagy rosszul lesz, vagy nem.
Aline-t eközben kiszedik a
zöld, karmos pasi otthonából, és most már csak a finálé van hátra, amit nem áll
szándékomban elmesélni, mert biztos vagyok benne, hogy nincs ember a világon,
aki ne kapott volna kedvet ehhez a filmhez. Mindenkit megnyugtatok, a befejezés
még bőven rátesz egy lapáttal az eddigiekre, van benne torok kutyus általi
átharapása, torok felcsatolható fémkarmok általi feltépése, meztelen
dancenumber és még sokan mások.
A filmet Mario Mercier írta,
és követte el; igyekezett autentikusan eljárni: a produkcióhoz állítólag igazi
boszorkányokat szerződtetett. A „mű” annyira blőd, hogy teljesen jogosan
kaphatja az eurotrash elnevezést, viszont az is tény, hogy aki elkezdi nézni,
az a döbbenettől nem fogja tudni abbahagyni.
A dvd-ről elmondható, hogy a
hatlemezes dobozt már ezért az egyért érdemes beszerezni: ekkora hülyeséget
ritkán nyújtanak át az embernek a borító hátoldalán díszelgő „erotic drama”
címen. A lemez francia nyelvű, az angol felirat gyakran kihagy (lehet, hogy a
fordítók időnként félrevonultak visongani a röhögéstől, és ezalatt a filmet
elfelejtették lestoppolni), bár így sem menekülünk meg az olyan
aranyköpésektől, mint „értékelem a döntésed szellemét”, vagy amikor Aline
félőrülten hazafelé támolyog, Laurent: „Nem kellene elkísérni?”
Mindenkinek szívből ajánlom
az „A Woman Possessed” című klasszikus műremeket. A nézőből garantáltan sokféle
érzelmet fog kiváltani, lesz, aki megrémül, de lesz olyan is, aki sírni fog a
nevetéstől. Én, mint 70-es exploitation-rajongó, egy percig sem unatkoztam eme
érzékek elleni támadáson, és gyaníthatóan más sem fog. Szép álmokat!
Végeredmény: Egyszerűen imádnivaló eurószemét, Argento Suspiriája elbújhat mellette (csak tréfálok)
A film: 3 pont (Trash-ként: 10 pont)
A dvd: 7
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése