Kuutamosonaatti (1988)

Kuutamosonaatti (1988)

Annit, a szépséges modellt ügynöke, és egyben szeretője egy félreeső síházba viszi a média szenzációra éhes képviselői elől. A cél az, hogy négy napig eltűnjön a médiamunkások elől, és találkozzon testvérével. A nyugalom helyett azonban Annit a horror várja: a közelben lévő motelben egy félőrült dolgozik, aki be akarja cserkészni a híres és gyönyörű jövevényt, de még nála is félelmetesebb az a valaki, aki a motel egy eldugott pincéjében van bezárva - időlegesen…

Finn horror? Úgy van, Olli Soinio rendező úgy döntött, hogy a „fiatal nő veszélyben” mottójára megalkotja a klausztrofóbiával átitatott, kívülről fenyegető terror skandináv változatát. Hogy lássuk, mindezt milyen sikerrel hajtotta végre, ketté kell választanunk a kész művet pozitív - és mily meglepő - negatív oldalra. A pozitív: az Annit játszó Tiina Björkman szép, valamennyire tud színészkedni, az operatőr pedig néhol hangulatosan filmezi a hóval borított tájat. A negatív: sajnos minden más. Gyenge és ötlettelen az események alakulása, az ijesztgetés, az ijesztgetők, a zene, a rendezés és a többi alakítás. Az események úgy alakulnak, hogy az ember álomba szenderülhet rajtuk, egy kis bújócska, egy kis „ide-oda betörünk”, egy kis futkosás a hóban. Utóbbiból ráadásul kettő is van, a retardált kétszer is beletapos a traktorja gázpedáljába (és mindkétszer ugyanúgy elbénázza). A két rémpofával kapcsolatban egy kérdés merülhet fel, nevezetesen, hogy melyikük a nevetségesebb. A mélypont a Johannes nevű tesó megjelenése, az őt játszó Kim Gunell tényleg csak nagy szemekkel mered maga elé, ennyi dolga van. Soiniónak emellett az időzítése is rossz, így még az akár működőképes jeleneteket is elrontja (ilyen például Björkman kisasszony menekülése a nagydarab szörnypofa elől a motelben, ami inkább komikus, semmint ijesztő, vagy izgalmas).

Mivel a film unikum, hiszen finn horror azért nem jön velünk szembe mindennap, egy ideig bizakodva nézzük, de aztán sajnos láthatóvá válik, hogy ez itt és így nem megy. Nálam körülbelül egy óra elteltével jött el ez a pillanat; ekkor minden erőmre szükségem volt, hogy ébren maradjak, a filmvégi házrombolásnál pedig leginkább a „Szalmakutyák” ugyanilyen tárgyú jelenete után kezdtem vágyakozni. Soinio tehát nem igazán mutatta meg, hogy a horror terén különösebb képességekkel rendelkezne. Mondjuk az viszont megsüvegelendő, hogy mersze, az van: egy alkalommal Björkman méla undorral kapcsolja ki a tévében Alfred Hitchcockot…

Végeredmény: Agyatlan, hatástalan ijesztgetés a messzi Északról - viszont a hősnő kutyája nagyon aranyos

A film: 4 pont