The City of the Dead aka. Horror Hotel (1960)

Böjtös Gábor kritikáiból:

The City of the Dead aka. Horror Hotel (1960)

Fekete-fehér képkockákon elevenedik meg előttünk, ahogy a XVII. századi Whitewood-ban boszorkányság vádjával megégetik a Peggy Bundy-ra erősen hasonlító Elizabeth Selwyn-t (Patricia Jessel), aki Lucifer segítségét hívva jól megátkozza az egész porfészket. Ugrás az időben, majd Alan Driscoll professzor (Christopher Lee) boszorkánysággal foglalkozó előadásainak hatására Nan Barlow (Venetia Stevenson) úgy dönt, kicsit utánajár a boszorkányságnak, és az azzal kapcsolatos legendáknak, így bátyja és barátja ellenvetéseit figyelmen kívül hagyva Whitewood-ba utazik, ahol a beszédes Raven’s Inn-ben száll meg. A városka amúgy nagyon takaros… mindent köd borít, az éjszakai sötétség szó szerint feketébe öltözteti a XVII. századi stílusban épített várost, amelynek lakói feketében járják az utcákat, és jól megbámulják a leányt. Szívet melengető hely, minden jóérzésű és intelligens ember menekülne onnan, de Nan inkább kutat, aminek eredménye, hogy jól el is tűnik. Mivel a két hétre tervezett utazás után nem tér haza, a bátyus, és a barát a whitewood-i pap lányával együtt a keresésére indul, ám mikor elmerülnek a városka sötét múltjában és jelenében, szörnyű titokra lelnek az Elizabeth Selwyn vezette sátánimádó szekta kapcsán.

 

A John Moxey (megannyi remek és kultikus tévésorozat, valamint a Circus of Fear direktora) rendezte The City of the Dead egy rendkívül stílusos és hangulatos gótikus horror abból az évből, amelyben a gyönyörű, Mario Bava rendezte Black Sunday is megszületett – két remek darab ilyen rövid idő alatt, már-már fantasztikus élmény lehetett az akkor mozilátogatók részére. A fogadó közelében lévő ködös temető, maga a whitewood-i külső eleve remek hangulatnak ad alapot, és akkor még ott van a két szerepet játszó Patricia Jessel, illetve Christopher Lee is – elmondható, hogy a „sötét oldal” ezúttal magasan vezet a jó oldallal szemben… a sátánistákat játszó színészek alakításai lemossák a többieket a színről. Persze a másik oldalon is vannak megfelelő alakítások (Stevenson kifejezetten jó), de nálam egyértelműen a már említettek vezettek. És akkor a rendezés, a hangulat, a zene, és a többi apró részlet… az akkoriban még Vulcan néven futó Amicus gyártása alatt készült mozi több csúcsjelenettel is rendelkezik. Ilyen például, amikor Nan az ablakon kinézve a temetőben masírozó, gregoriánt danolászó sátánista szektát figyeli meg – már-már könny csordul az ember szeméből, annyira szép ez a pillanat –, de talán a maximumot az nyújtja, amikor Nan barátja a temetői leszámolás során utolsó erejével is igyekszik a szent jelképet ellenfelei ellen fordítani. Remek pillanatok ezek egy remek alkotásból, amely nyugodtan ajánlható a gótikus horrorok, illetve a klasszikus horrorfilmek szerelmeseinek.

A dvd a VCI tulajdona, ám egy-két kiadványukhoz képest meglepő az eredmény, hiszen feliratot ugyan nem kapunk az angol hang mellé, a kép gyönyörűen feljavított állapotban került a korongra, és még extrákat is kapunk: kommentár, interjúk, galéria, trailerek várják az érdeklődőket.

A film: 9.5 pont

A dvd: 8.5 pont

(A kritikáért köszönet illeti Böjtös Gábort)