Kígyók a fedélzeten/Snakes on a Plane
(2006)
Egy vágottszemű maffiafőnök
saját baseballütőleg intéz el az erdőben egy neki nem tetsző dolgokat művelő
ügyészt, majd folytatná tovább sötét üzelmeit… ha a gyilkosságnak nem akadna
egy szemtanúja. Márpedig van szemtanú, aki ráadásul motorjával gyorsan kereket
old a helyszínről. A fiatal férfi nem sokáig érezheti biztonságban magát: a
híradó nézése közben törnek rá a főrosszfiú fogdmegjei, és örökre el is
hallgattatnák, ha nem lépne közbe egy tapasztalt FBI-ügynök (Samuel L.
Jackson). Az ügynök ráveszi a halálra rémült fiatalembert a tanúskodásra, majd
feltuszkolja egy repülőre. De a csúnya bácsik sem adják fel, szörnyű tervet
eszelnek ki a tanú elhallgattatására: a gépre egy óriási poggyászt csempésznek
fel, melyben nem más található, mint… nos, Kedves Olvasó, a mondat
folytatásához elég a címre pillantani.
Megmondom őszintén, annyi,
de annyi új hollywoodi filmben (műfajtól függetlenül, de horrorban különösen)
csalódtam már, hogy semmilyen nagyobb elvárással a tarsolyomban kezdtem nézni
szóban forgó filmünket. Az eredmény? Hihetetlen, de a „Snakes on a Plane” egy
frenetikusan jó horrorfilm. Pedig minden adva lenne a tipikusan hollywoodi
kudarchoz: van egy remekül hangzó alapötlet, melynél többre gyakran egy produkció
sem jut. Vannak gyengus effektek. Megvan a régi Airport-filmekben már
elkoptatott „bemutatunk egy csomó utast, akikből aztán jó sokan, a kevésbé
fontosak meghalnak”-jelenség. Jelen vannak a szokásos repülős klisék (civil
kénytelen pilóta híján vezetni, idős stewardess halála stb.). Egyszóval minden
adott lenne egy újabb elvetélt horrorfilmes kísérlethez, ehhez képest szinte
mindenben pozitívan kellett csalódnom. Menjünk sorjában: a remek, eredeti
alapötlet nem marad meg alapötlet szintjén, mivel a forgatókönyv képes a 100
perc során újabb és újabb ideákkal előállni. A gyengébb, láthatóan számítógépes
kígyók csak néhány másodpercig zavaróak, alkalmazásuk és beillesztésük a
jelenetekbe ugyanis pillanatok alatt elvonják a hibákról a figyelmet. Karaktereink
(utasaink) bemutatása is jól sikerül: a figurák színesek, hitelesek, viccesek.
A repülős kliséket nagyon jól semlegesíti a kígyós alapötlet eredetisége; ezt
hívják véleményem szerint a műfaj vérfrissítésének. David R. Ellis rendező
tanulékony típus: nem esik túlzásokba a film végén, hallgat „a nem olyan sok
néha több” elvére (nem úgy, mint a „Mobil” című filmjében két évvel korábban,
ahol a végjáték sutba dobott minden logikát, és csak az agyatlan bunyó
dominált).
Nagyon jók a stáb tagjai: a
húzónév Jackson, az ő kvalitásait már ismerjük, és jót tett a castnak a sok
ismeretlen között Julianna „Carol nővér” Margulies tapasztalata is. Mivel
horrorról van szó, van vér is dögivel: jó sok kígyóharapás premier plánban,
változatos irányokból és változatos testrészeken.
Összefoglalva elmondható,
hogy a „Snakes on a Plane” egy hihetetlenül szórakoztató kis
horror/katasztrófafilm/thriller/komédia. Lám, az úgynevezett álomgyárban ilyen
jó kis szösszeneteket lehet létrehozni, ha az alkotók nem a „nyomjuk le
ugyanazt ezredszer, úgyis bemennek rá az emberek a moziba”-elvet, hanem a
„minél több ötletet a forgatókönyvbe”-utat követik.
A dvd képe átlagos, kicsit
jobb a vhs-nél, van rajta angol és magyar 2.0-s hang és magyar felirat, és
kifújt. Extrának a jelenetek közvetlen elérése, és az interaktív mozgó menü van
írva a borítón, a "Kígyók szigetének hatalmas uralkodója..." mellett,
amely persze csak a szinopszis írójának fantáziáját jellemzi.
Végeredmény: Nagyon szerethető állatos horror "Airport"-stílusban
A film: 9
pont
A dvd: 5
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése