Death Bed: The Bed That Eats (1977)
Fiatal férfi ül egy díszes ablak mögött, amely mögül kilátni
lehet, de a másik oldalról belátni már nem. A kilátás leginkább az ablaknál is
díszesebb, hatalmas ágyra nyílik, amelybe időnként egy-egy ember belefekszik - hogy
aztán szörnyű halált haljon…
Látott már a Kedves Olvasó olyan horrorfilmet, amelyben egy
ágy kinyírja a használóit? Ha nem, akkor érdemes a „Death Bed”-del próbálkozni.
Az ágyat egy démon lakja, amely szép szorgosan gyűjti áldozatait, tömörebben
szólva mindenkit elintéz, aki megpihen rajta. A gyilkosság velejárója egy
sárgásbarna hab, amely hirtelen feltör a puha bútordarabból, és a mélységbe
rántja az áldozatot. Sorra kerül néhány szemrevaló fiatal hölgy, egy
szerelmespár, de az ágy a tárgyakat sem veti meg, az ennivalóra például
különösképpen bukik.
George Barry rendező a filmet külön szegmensekre tagolja, és
olyan címeket ad nekik, mint „Reggeli”, vagy „Ebéd”. Az ágyas effektusok nem
rosszak, pontosabban lehettek volna sokkal rosszabbak is. Ennyit a
pozitívumokról. A negatív oldalra tartozik emellett, hogy hiába az eredeti
ötlet, a film maga eléggé feledhető, a történet nem túlságosan kiaknázott, az
alakítások pedig jórészt alacsony színvonalon mozognak. Van egy kis morbiditás
(a legemlékezetesebb jelenet talán az, ahol az egyik férfiú két keze már az ágy
birtokában van, és mire kihúzza a „démonból”, már csak a végtagok csontváza
marad a helyén; az egyik szintén jelenlévő hölgy erre elkezdi letördelni a
csontokat…), némi vér, a démon meg nagy néha ruhákat is (le)szaggat, de amúgy a
film ezzel az ideával többet is elérhetett volna.
Végeredmény: Lehetett volna nagyon jó, lehetett volna
emlékezetes - de nem lett az
A film: 5 pont
