Egy rendkívül hatásos felvezető után egy még annál
hatásosabb főcímzene következik, majd megismerjük „hőseinket”, a beteg és
antiszociális „Kapitányt”, a nőjét, Tinát, aki még rosszabb is, mint férjeura,
illetve a két csatlósukat, akik természetesen éppen úgy megérik a pénzüket,
mint a két korábban említett. Embereink egy hajószerencsétlenség következtében
partra sodródó ládákat fosztogatnak, majd feltűnik két túlélő, két fiatal lány
is, akiket ezek a jól nevelt és segítőkész ősemberek jól összevernek,
megerőszakolnak, majd megölnek. Később, a helyi kulturális központban,
kocsmában, ahol zajlik az értelmiségi szórakozás, meg az orgiázás, a Kapitányt
szörnyű látomások (a halott lányok) gyötrik, egy fiatalember pedig az ősi romok
mélyén szunnyadó gonosz visszatéréséről regél. Mielőtt az őrület elhatalmasodik
a gyilkos négyesen, még elmennek a hajótemetőbe, ahol az ismét élő és viruló
lányokat üldözik egy darabig, majd azok elmenekülnek, és szépen alkut kötnek a
valóban a romoknál székelő gonosszal, az édes bosszú reményében.
Rollin ezen filmjében nyoma sincs a szürreális
vámpírfilmjeire jellemző esszenciának, helyette kapunk egy nagy adagot az
arcunkba a gyermekkorából megmaradt hajó-, tengerpart- és kalózszeretetéből,
mindezt egy sexploitation-jellegű köntösbe burkolva. Alapjában nem is lenne baj
vele, hiszen a fényképezés és rendezés rendben van, ahogy néhány színész is
remekel, a film elején hallható zenei főtéma pedig még sokáig megmarad a
hallójáratainkban, ám valahogy mégsem működik megfelelően az egész, ráadásul
engem ez a modern kalózos téma sem fogott meg. Na és Tina, avagy Joelle Coeur.
Nem, most nem lelkendezés következik, mert hát megértem, hogy dekoratív a
hölgy, és ezért főszerepet kell neki adni, meg akkora dekoltázst, hogy a
cicaboksznál öt másodpercenként esik ki a melle, de könyörgöm, ha valaki akkora
antitalentum, mint ez a nő (a megnyilvánulásainál folyamatosan nyílogatott a
bicska a zsebemben, főleg, amikor rikácsol), akkor inkább egy bárban mutogassa
magát, vagy menjen pornózni. Szóval jobb lett volna nélküle, és akkor még a
filmről is jobb véleménnyel lennék.
A dvd Encore, avagy igen komoly minőséget képvisel: a
második legszebb digi a sorozatból, 3 dvd, szép kép, eredeti hang, angol
felirat, felirat nélküli kommentár, interjú, képgaléria, trailer, törölt
jelenetek (köztük ismét a nemzetközi piacra szánt plusz szexualizálással,
többek közt egy borzalmasan csúnya mellű pucér nénivel, meg néhány lankadt
pasival – így együtt tényleg nagyon hatásosak, szerintem a szexmozikból
sikoltva szaladt ki a közönség). A dvd kiváló, a film meg nem rossz, csak éppen
nem ezt várnánk Rollintól. Ja, és felkerült a korongokra Rollin egyik korai (1965-ös)
rövidfilmje is, ami fekete-fehérben is többet nyújt, mint a főalkotás. Tipikus,
kellemes, a hatvanasokra jellemző zenei aláfestés mellett láthatjuk, ahogy egy
fiatal pár próbál rájönni, milyen városban van, és próbálnak kommunikálni a más
nyelvet beszélő közösséggel. Nekem nagyon tetszett – ráadásul Rollin ebben
senkit nem vetkőztetett le, vagy erőszakoltatott meg. Hihetetlen…
A film: 6 pont