Ilsa: She Wolf of the SS (1975)

Ilsa: She Wolf of the SS (1975)

Ilsa „Kommandantin” egy egész koncentrációs tábornak parancsol. Kedvelt szokása férfi rabokkal tölteni az éjszakát, napközben pedig női foglyokon végzett orvosi kísérletekkel múlatja az időt. Amikor a következő szállítmánnyal egy amerikai fogoly érkezik a táborba, Ilsa nem sokáig habozik, és ágyasává teszi a férfit. Nem sejti azonban, hogy a rabok - az amerikai hathatós közreműködésével - lázadást terveznek…

A talán leghírhedtebb darab a náci exploitation, avagy náciploitation műfajában bizony nem sokat vesztett annak az erejéből, ami a leghírhedtebbé tette. Van itt minden: laposra (holtra) verés, majd lábnál való felakasztás, kasztrálás, savban fürdetés, elektromos árammal történő sokkolás… a műfaj kedvelői (akik szerintem azért nincsenek olyan sokan) valószínűleg megtalálják számításukat Ilsa nőstényfarkas kalandjait figyelve. A címszerepben Dyanne Thorne-t láthatjuk, aki nálam gyenge közepest érő alakítást nyújt ellentétben a kevés férfi szereplővel, akik valamivel jobbak. Sajna a sztori elég rövidke: Ilsa szexel, kasztrál, kínoz, majd megint kínoz és még többet szexel; a végén van egy akciódús finálé lövöldözéssel megtöltve. Az egyik utolsó jelenet azonban könnyen emlékezetünkbe vésődhet: az ágyához kikötözött Ilsa rémülten figyeli, ahogy egyik, korábban alaposan megkínzott, félholt áldozata tetőtől-talpig véresen feléje kúszik; valószínűleg ezt a jelenetet kedveli Quentin Tarantino barátunk is, aki korábban kifejtette heves szimpátiáját e film iránt.

Mint írtam, a sztori nem túl bonyolult, és ez sajnos egy idő után túlontúl érezhető, sok minden nem történik a szexen és a kínzáson kívül, karakterfejlesztésre például egyáltalán ne számítsunk (ebből a szempontból az olasz „L'ultima orgia del III Reich” valamennyivel nívósabb darabja a műfajnak, mivel ott legalább egy kerek történetet mesélnek el az alkotók, és ez van feldúsítva a sok-sok X-Rated jelenettel).

Adódik tehát a kérdés, hogy ha az Ilsa ilyen sok szempontból nélkülözi a színvonalat, akkor mégis mi emeli a számos gyengécske olasz náci horror fölé? Nos, a válasz a rendező, Don Edmonds személyében keresendő (és lelendő meg), aki véleményem szerint nagyon jó munkát végzett. Pereg a cselekmény (az a kevéske), Edmonds profin rendez, mindig jó helyen van a kamera, nincsenek ostoba jelenetpótlások (más filmekből) és egyéb amatőrizmus (mint mondjuk a műfajban előfordult vonatos tákolmányokban).

Az Ilsa sikeres volt, ezért két folytatást is összedobtak utána (Ilsa, Harem Keeper of the Oil Sheiks (1976); Ilsa the Tigress of Siberia (1977)), plusz igen gondosnak nevezhető dvd-kiadásokat élt meg a film. Aki szeretne megismerkedni a műfajjal (vagyis bírja a non-stop szexet és kínzást német egyenruhákkal vegyítve) annak megkerülhetetlen lesz az Ilsa; a többiek inkább hagyják ki…

Végeredmény: a náci horrorfilmek minden „szépségét” felvonultató kultuszhulladék meglepően színvonalas rendezéssel

A film: 6 pont