Zirneklis (1991)

Zirneklis (1991)

Egy egyetemista lány felkérést kap egy különös művésztől, hogy álljon modellt neki. A férfi lakásán valami nagyon nincs rendben, Vita végül el is menekül onnan, különösen, hogy a metsző tekintetű művész molesztálni kezdi. Vita ezután vidékre utazik, de borzasztó rémálmai támadnak, melyekben egy hatalmas pók megerőszakolja. A valóság sem kevésbé borzasztó, ugyanis városi zaklatója vidékre is követi, és végül egy fürdőházban megtámadja…

Zavarosan hangzik? Az is, ez a litván-orosz koprodukció extrém ötletekkel, erős szexuális tartalommal, minimális dialógussal és kellemes szürrealizmussal operál. Menjünk sorban: a legextrémebb ötlet talán a címszereplő. Igen, a pók, ami brutálisan nagy, és szőrös csápjaival többnyire a vörös hajú főszereplő hölgyet inzultálja. Aki irtózik a normális nagyságú pókoktól is, annak nem ajánlanám ezt a filmet, pláne, hogy ez a kis aranyos legalább 5 méteres átmérővel bír. A szereplőket (az embereket is, a pókot meg különösen) nagyrészt a szex mozgatja, és ennek megfelelően a nagy finálé összecsapása is ezen alapszik. Vasili Mass rendező nem lebecsülendő szürreális hangulatot teremt, bár van néhány üresjárat a filmjében. További negatívum sajnos a hősnőt játszó Aurelija Anuzhite is, aki elég gyengén alakít, viszont - talán ezt ellensúlyozandó - nagyon sokat látható minimális öltözetben (vagy inkább anélkül). 

A befejezés hű tükre az egész filmnek, liliomtipró művészünk (akit egyébként a „Jöjj és lásd” című Elem Klimov-remekműből partizán vezérként ismert Liubomiras Lauciavicius játszik) egy pusztaságban álló szaunában rátör a természetesen éppen szaunázó hősnőre, amelynek folytán nem mindennapi viaskodás alakul ki. De inkább nem lövöm le a poént, vagyis a hibái ellenére egyszer mindenképpen érdemes megnézni ezt a filmet - csak aztán nehogy kilométeres pókokkal álmodjunk utána.

Végeredmény: Különös, szürreális, szexuális horror Keletről

A film: 7 pont

Apocalypse domani/Cannibal Apocalypse (1980)

Apocalypse domani/Cannibal Apocalypse (1980)

Két amerikai katona fogságba esik valahol a vietnami őserdőben. A megmentésükre érkező tiszt és kommandója kifüstöli, és rövid úton elintézi a fogvatartókat, de a tisztet az egyik rab - aki egyébként társaival együtt börtönében nyers húst marcangol - megharapja. Később, már otthon, a nagyvárosban a harapásnak következményei lesznek: a megfigyelés alól elbocsátott ex-rab lövöldözni kezd egy üzletben, a tiszt pedig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megharapjon valakit…

Ha egy pergő, profin filmezett zombiféleség-filmet szeretnénk látni, akkor bátran tudom ajánlani a „Cannibal Apocalypse”-t. A sztori aránylag jól felépített, soha nem tudjuk előre, mi fog történni, és a csatornában zajló kergetőzés is igen hatásos. Talán kissé felejthető a film, de ha éppen leülünk a tévé elé, és Antonio Margheriti (a stáblistán Anthony M. Dawson néven bátorkodott megjelenni) műve forog benne, akkor jól fogunk rajta szórakozni. John Saxon hozza magát (és tényleg katonának néz ki), és Giovanni Lombardo Radice is meglepően jó, jól áll neki (újfent) a kissé bekattant szerepkör. A stáb érdekessége még Cinzia De Carolis is, aki majdnem egy évtizeddel korábban az imádnivaló kislányt játszotta Argento Kilencfarkújában.

Durvább jelenetekben sincs hiány, van egy-két véres harapás, de elég meglepő volt egy rendőr lövedéke által ütött lyuk egy emberi testen, amelyen a kamera lazán átkukucskál.

Az ekkoriban ebben a műfajban legyártott rengeteg vacakság között üdítő látványnak gondolom a „Cannibal Apocalypse”-t. Bár a mondanivalója nem éri el a Cannibal Holocaustét, az akcióhorror műfajában bőven átlag felett muzsikál.

Végeredmény: Akciódús kannibál-dráma meglepően színvonalas tálalásban

A film: 8 pont

Na srebrnym globie/On the Silver Globe (1988)

Na srebrnym globie/On the Silver Globe (1988)

Asztronauták, Föld, idegen bolygó, halál, születés, vallás, Megváltó, kereszt. A leghatásosabb talán ezekkel a kulcsszavakkal összefoglalni Andrzej Zulawski tudományos-fantasztikus filmjét, amely az idei év februárjában elhunyt öntörvényű rendező minden létező stílusjegyét magán viseli. Őrjöngő szereplők, őrjöngő operatőri munka: a kamera szinte mindig mozgásban van, és állandóan a Zulawskira oly jellemző módon szinte megrohanja a színészt, aki majdhogynem összeütközik vele, miközben magánkívül játszik. Ez a lengyel sci-fi a végletek filmje - eszméletlenül attraktív a látványvilág, a jelmezek hihetetlenek (a legjobb értelemben), a sztori pedig ígéretes. A megvalósítás már más lapra tartozik, az intenzív színészi játék és kamerakezelés mellett túlságosan kiviláglik a zavarosnál is zavarosabb cselekmény, és a dialógusokból messze túl sok van, ráadásul ezek némelyike nagyon blőden hangzik (az alapok egyébként Zulawski saját írásai voltak). A hibákat azonban nagyobbrészt elfedi a mű unikum jellege. Zulawski 1975 után kezdett forgatni, 1977-ben azonban a politika közbeszólt, és „fentről” megtiltották, hogy elkészüljön a film. A forgatás leállt, mindenkit szélnek eresztettek és amiért leginkább vérzik a szívem, a lélegzetelállító kosztümöket és jelmezeket megsemmisítették. Tíz évvel később már más politikai szellők fújdogáltak, és amikor az 1977-ben leforgatott anyag nagy részére egy elfelejtett „búvóhelyen” rátaláltak, megtörténhetett a bemutató. Zulawski a hiányzó részeket (az egész egyötödét) narrációval foltozta be, így például befejezés sincs, a rendező maga mondja el, hogy mi lett volna az utolsó jelenet (eközben városi képeket láthatunk Lengyelországból). 

Bár a végeredmény megosztja a közönséget, én mindenkit arra biztatnék, hogy nézze meg e filmet. Ha a néző nekiveselkedik, több mint két és fél óra múlva vagy le lesz nyűgözve, vagy egy életre megutálja a Zulawski nevet.

Végeredmény: Egyenetlen, intenzív, öntörvényű, hullámzó, véres unikum sci-fi - egyszer mindenképpen látni kell

A film: 7,5 pont