Pets (1974)
Bonnie elmenekül erőszakos
bátyja elől; ehhez kapóra jön, hogy a bátyó összeszólalkozik néhány fekete
tesóval, és amíg a felek gyepálják egymást, szabad az út. Bonnie ezután részt
vesz egy elég pitiáner rablásban, majd találkozik egy leszbikus festőnővel,
akihez beáll modellnek. A festőnő egyik üzletfele, egy galéria tulajdonosa
szintén le van nyűgözve az új modell szépsége által, ezért megpróbálja magához
csalogatni. A tulajjal azonban nem árt vigyázni: titkos pincéjében háziállatok
egész garmadáját tartja rácsok mögött, és a nőket is pusztán háziállatoknak
tekinti…
Egy kis amerikai
exploitation a hetvenes évekből: nem annyira durva, mint mondjuk az olaszok, de
tartalmaz néhány meghökkentő jelenetet. A legnagyobb ezek közül a címadó
motívum, a kissé agyament tulaj háziállatos mániája. Ez a rész már a film
utolsó 20 perce is egyben, így elmondható, hogy a „Pets” egy epizodikus darab,
és leginkább három részre osztható fel. Az első Bonnie és frissen szerzett
barátnőjének rablása, a második a festőnő és modelljének románca, és végül jön
az exploitation leghangsúlyosabb része a perverz állattartóval. A film korrekt
módon szórakoztató (bár nekem elég volt egyszer), és nem akar minden percben
sokkolni, mint európai kortársai; ezt szolgálja, és bizonyítja az R kategória,
melybe beosztották. A színészek rendben vannak, a főszereplőnő (Candice
Rialson) teljes mellbedobással játszik, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) a
legjobb alakítást a festőnő bőrébe bújó Joan Blackmantől kapjuk. Túl sokat nem
lehet ragozni a „Pets” elemzését, számomra inkább exploitation „light” volt, és
a műfaj gyakorlottabb rajongói a film nagy részét néhány hónap múltán elég
nehezen tudják majd felidézni.
A Code Red nevű kiadó úgy
döntött, hogy megpróbálkozik a film dvd-kiadásával, de az eredmény elég felemás
lett. A borítón (hátul) büszkén hirdetik, hogy a képminőségre mindenki
csettinteni fog, ám elég nagy a néző csalódása rögtön a lemez behelyezése után,
hiszen egy kiírás jelenik meg a képen, melyben a kiadó szabadkozik az időnkénti
pocsék minőség miatt. Az első 6-7 perc tényleg elég katasztrofális (függőleges
csíkok), de aztán mindez elfogadható szintűre változik. Vannak extrák is, az
említésre méltó közülük néhány kimaradt jelenet, melyek egyikében a kirabolt
autós fazon hazamegy, és megpróbálja elhitetni nejével, hogy ő aztán hősiesen
küzdött a rablók ellen.
Végeredmény: Szerethető, "finoman" perverz seventies-piece
A film:
7,5 pont
A dvd: 6
pont