2016. január 29., péntek

Démonpofa/Rumpelstiltskin (1995)

Démonpofa/Rumpelstiltskin (1995)


Középkori csődület elől menekül egy gnómszerű emberi lény, kezében egy csecsemővel. Rumpelstiltskin - mivel így hívják - egy szakadék előtt megállni kényszerül, majd egy pár perccel később már a mélyben, a tengerben találja magát, erősen kővé vált formában. Napjaink Los Angelesébe ugorván a gyermekáldásnak örvendő Shelley éppen elveszti rendőr férjét (a zsaru egy utcai lövöldözés során halálozik el), majd már fiával az oldalán egy boltban érdekes szoborra bukkan. Így van, ő az, Rumpelstiltskin, aki persze életre kel, és a kis Johnny-ra fáj a foga…

Túl sok elvárással nem ültem le megnézni A gyilkos koboldért is felelős Mark Jones filmjét, gondoltam, ez is egy lesz a kilencvenes évek butuska horror-áradatából. Sejtésem beigazolódott, hiszen a „Démonpofa” rendkívül gyenge film. Pedig nem kezdődik rosszul, a kis gnóm évszázados hidegre tétele elég hatásos jelenet, ráadásul keménykedésben sincs hiány, az egyik középkori úriembernek például törpe gonoszunk egyszerűen kitépi a jobb szemét, mire az még a kezében is vadul tekintget jobbra-balra.




Ami ezután következik, az viszont egyre gyermetegebb: hősnőnk menekül a gyerekkel (a sivatagba, ki tudja, miért), találkozik egy idegesítő és ostoba alakkal, aki a film főhősévé avanzsál, a rendező meg eközben egyéb ötlet híján a Terminátort és A párbajt plagizálja minden szinten. Van még ezeken kívül egy kis rasszizmus (a fehér zsarut természetesen csakis egy fekete bűnöző lőheti le), tűrhető effektusok, átlagon felüli maszkmesteri munka, egy bénán testdublőrözött meztelen jelenet és reménytelenül sok butaság (ahogy Shelley egy seprűvel „csapkodja” a törpét, vagy ahogy az csak előre, és még véletlenül sem oldalvást menekül egy kotrógép elől, az valami szánalmas). Pedig lehetett volna egy izgalmas, poénos kis vérengzést is összehozni, de a szkript kidolgozatlan blődségei ezt sajna megakadályozzák. tipikus kilencvenes évek, azt kell mondjam.

Végeredmény: Buta gnóm-horror hajmeresztő „fordulatokkal”, és gyenge paródiával 

A film: 2 pont