2016. április 3., vasárnap

Henry és June/Henry & June (1990)

Henry és June/Henry & June (1990)


Az 1930-as évek elején járunk, amikor is megelevenedik előttünk Anais Nin naplója. Az írónő viharos viszonyba bonyolódott a híres-hírhedt íróval, Henry Millerrel („Ráktérítő”), de csodálta annak titokzatos feleségét, June-t is. A két író véletlenül találkozik, Miller pedig felajánlja Anaisnak, hogy hasznos tanácsokkal látja el, így segítve pályafutását. A szakmai kapcsolatból villámgyorsan szerelmi kapcsolat lesz, csak az a kérdés, meddig sikerül e viszonyt eltitkolni June elől…

A „Henry és June” óriási vihart kavart. Philip Kaufman erotikus drámája gyakran explicit, ezzel együtt rendkívül színvonalas adaptációja Anais Nin naplójának (amely egyébként Magyarországon is megjelent a kilencvenes években). Az említett explicit jelenetek azonban többnyire csak meztelenségre korlátozódnak, a grafikus szex jóval kevesebb, mint mondjuk egy hasonló tematikájú francia filmben. A korhatároló bizottság ezzel együtt nem volt elégedett, és visszautasította a „Henry és June” R-kategóriába sorolását. Kaufman tiltakozott, mondván a filmben jóval kevesebb maga a szex, mint a három évvel korábbi „A lét elviselhetetlen könnyűsége” című művében, az mégis megkaphatta az R-jelzést. A bizottság (MPAA) eme érvek ellenére hajthatatlan maradt, és megalkotta az NC-17-es kategóriát, amely nem tette lehetővé, hogy a filmet főműsoridőben reklámozhassák (a szigor legfőbb oka állítólag egy erotikus fénykép volt, melyet Anais a film elején szemlél).

Hogy a néha nevetségesen prűd bizottság után magáról a filmről is szó essen, elmondható, hogy Kaufman 1987 után újra varázsol. Bár a „Henry…” egy árnyalatnyival talán elmarad színvonalában „A lét…” mögött, a rendező mindkét filmmel bizonyítja, hogy a megfilmesíthetetlennek tartott irodalmi alapanyag vászonra adaptálásának nagymestere. Mindkét film esetében leszögezhető, hogy olyan élményt nyújt, mintha európai produkciót néznénk: a forgatókönyvek kiszámíthatatlansága, a („Henry…” esetében) látszólagos eseménytelenség, a helyszínek tökéletessége és végül, de nem utolsósorban a javarészt európai stáb jelenléte. A „Henry…” mozgatórugója a portugál Maria de Medeiros, aki korunk Európájának egyik legnagyszerűbb színésznője már a nyolcvanas évek óta, bár érdekes módon Keletre nem túl sok munkája jut el. Medeiros legnagyobb sikerét (Volpi Kupa a Velencei Filmfesztiválon) a „Két fivér, egy nővér” című Teresa Villaverde-drámában aratta a szívszaggató sorsú hősnő szerepében, de forgatott már Bigas Lunával, Tarantinóval és Michel Deville-lel is, sőt, sikerrel mutatkozott be rendezőként is. Kaufman filmjével kapcsolatban sok helyen csak a stáb amerikai részét említik (Uma Thurmannel az élen), de a főszereplő egyértelműen Medeiros, és az általa alakított Anais.





Kaufman rendkívül erotikus jeleneteket kreál, de mindvégig hű marad ahhoz, hogy June, a feleség a rejtélyes, megközelíthetetlennek tűnő nőalak, míg Anais figurája szolgáltatja a jelen lévő erotika „aktív” részét.
A korabeli Párizs felidézése nagyszerűen sikerült, az utcai forgatag, a vendéglők, a bordélyházak - mintha visszautaztunk volna közel 80 évet az időben. Az atmoszféra, a jól eltalált karakterek és az erotikus feszültség miatt még az sem feltűnő, hogy a forgatókönyv többnyire szintén csak az imént felsoroltakra, és nem konkrét eseményekre, fordulatokra koncentrál. A „Henry és June” talán az utolsó számottevő erotikus film Amerikából, sajnos ez a műfaj jelenleg egy-két kivételtől eltekintve mesterséges kómában van a tengerentúlon.

A film vhs-en a kilencvenes évek derekán jelent meg a szép emlékű UIP-Dunafilm jóvoltából (feliratosan!), de készült egy remek magyar szinkron is Götz Anna, Györgyi Anna és Kozák András közreműködésével. A dvd-megjelenés a világ nagy részén már megtörtént (néhol a blu-ray is), idehaza azonban az ígéretek ellenére nem lett belőle semmi.

Végeredmény: Mesteri, végtelenül érzéki dráma remek szereplőkkel

A film: 10 pont