Phenomena aka. Creepers (1985)
Jennifer (Jennifer Connelly)
egy svájci lányiskolába érkezik, de a beilleszkedés nem megy valami jól: a
diáktársai gúny céltáblájává teszik, amikor tudomást szereznek különleges
képességéről, a rovarokkal való telepatikus kapcsolatról. Sokáig azonban nincs
idő mindezen siránkozni, ugyanis a környéken egy fiatal lányokra
specializálódott sorozatgyilkos szedi az áldozatait. A nagy feladat, hogy a
gyilkos kilétét felderítse, Jenniferre és bogár-barátaira, valamint egy
rovarológusra (Donald Pleasence) és annak intelligens csimpánzára vár…
Blőd történet, nagyon blőd.
A film: 10 pont. Hogy hogyan következik utóbbi az előbbiből? Az összekötő
kapocs nem más, mint Dario Argento, aki a kisiskolás sztoriból egy olyan
atmoszférikus, a tőle megszokott stílustól majd’ kicsorduló horrorfilmet
produkál, hogy abba még az eltántoríthatatlan Suspiria-, és Inferno-hívők is
bele fognak remegni (személyes tapasztalat). Nyomkövető légy, borotvapengével
hadonászó csimpánz - Argento igencsak szabadjára engedi a fantáziáját, a
történet menetét meg néha már-már paródiává teszi. De amit horror címen nyújt
nézőjének a Maestro, az pályafutása egyik legjobbja. Leszúrás, lefejezés,
üvegen átesés, épületekben bolyongás, üregekben kúszás olyan zenei aláfestéssel
(Goblin, Iron Maiden, Motörhead), hogy meg fog fagyni ereinkben a vér. És akkor
még nem említettem a csúcspontot, egy rothadó csontvázakkal, férgekkel és egyéb
mocskos dolgokkal teli medencét, amibe naná, hogy a szépséges főszereplőnek,
Jennifer Connelly, mára már Oscar-díjas művésznőnek bele kell másznia nyakig,
sőt, azon is túl.
Argentónak egyébként a
„Phenomena” a szíve csücske a munkásságából, és bizony meg is lehet érteni,
hiszen láthatólag elemében volt forgatás közben. Kedvenc jelenetem mellesleg
nem a Mester szokásos védjegyei közül való, hanem egy szokatlanul drámai
képsor, amelyben Connelly azt gyanítja, hogy megmérgezték, és pillanatok alatt
eluralkodik rajta a kétségbeesés.
A stáb kamera mögött és
előtt is kitűnő. Argento mellett ekkor már Michele Soavi is ott segédkezett, megszokott
módon bravúros az operatőri munka (Romano Albani), a Goblin rockos,
elektronikus, lüktető zenéje némi operaáriával vegyítve ismét telitalálat. A
filmben ismét lehetőséget kap Daria Nicolodi (ezúttal kulcsszerepben),
megjelenik Argento idősebb lánya (Fiore), a bogárológust alakító Donald
Pleasence-t szerintem nincs ember a Földön, aki ne kedvelné, a zsarut pedig
Patrick Bauchau (Halálvágta, Első vágyak, Entre nous) játssza. A Tanga nevű
csimpánz is felnő a feladathoz, bár állítólag egyszer elkódorgott a forgatásról
(úgy kellett visszacipelni), máskor meg Jennifer kolléganőjébe harapott bele
figyelemfelkeltésként.
A „Phenomena” a
tengerentúlon igen langyos fogadtatásban részesült. A „Creepers” címen
bemutatott film 82 percesre lebutítva került az amerikai nézők szemei elé, és
ebből a verzióból kivágták többek között Connelly agyvizsgálós jelenetét, egy
csomó dialógust, az összes véresebb képet, de még a gyilkos kilétét is! Az
Anchor Bay végül aztán helyreállította a filmet, és úgy, 110 percesen adta ki
dvd-n.
Végeredmény: Aki szereti Argentót, az ezt a filmet is szereti
A film: 10
pont