2014. július 1., kedd

Mamba/Fair Game aka. Mamba (1988)

Mamba/Fair Game aka. Mamba (1988)


Mit tegyünk, ha megharagszunk az exnejünkre? Nagyon egyszerű: pumpáljunk tele méreggel egy példányt a mamba nevű kígyófajtából, dobjuk be a feleség nagyon nagy lakásába, örüljünk, hogy a lakásra elfelejtettek ablakot csinálni, valahogy piszkáljuk meg a zárat az egyetlen ajtón, hogy a nő ne tudjon kijönni, végül pedig kényelmesen várjuk a halálos marást. Nos, valami ilyesmit tervez (anti)hősünk is, konkrétabban pontosan ezt. A ténytől, miszerint exneje nélküle is boldogan él és virul, kifejezetten idegenkedő férj ráadásul semmit sem bíz a véletlenre, és élő közvetítésben szándékozik végigélvezni az eseményeket, melyek a halálos kígyóharapásig történnek. Éppen ezért a ház előtt az autójában egy kis képernyőn figyeli jeladó segítségével a nő, illetve a kis kígyócska mozgását. Utóbbi aztán mozog is rendesen: csúszik, mint a rettenet egyik szobából a másikba, és igyekszik bizonyítani azt a tudományos tényt, miszerint arra támad rá, akin érzi, hogy úgy fél tőle, mint milliomos az adóbevallástól. Na de ennyi elég is a történetből, amely amilyen egyszerű, annyira nagyszerű is lehetne, de sajnos nem az.

Pedig aránylag egyben van a film, és sikerült nagy neveket is szerezni hozzá, például a kamera mögé Dante Spinottit, zeneszerzőnek meg Giorgio Morodert (aki pénzt is adott a produkcióba). A legnagyobb probléma a rendező, Mario Orfini, akinek még csak nem is a rendezői képességeivel van bajom, hanem inkább azzal, hogy elhitte, érdemes forgatókönyvírással is foglalkoznia. Társszerzőként jegyzi ugyanis a szkriptet, mely telis-tele van megmosolyogtató, kitalálható és erőltetett dolgokkal. A Trudie Styler alakította exbarátnő például akkora ökörségeket csinál már annak tudatában, hogy kígyó van a házban, hogy időnként legszívesebben a falba vertem volna a fejem filmnézés közben. Mert mit is csinálnánk mi, átlagpolgárok, ha egy kígyó parádézna a lakásban? Nyilvánvalóan felmásznánk guggoló pozícióban az ágy tetejére (hátha a kígyó az ágy alatt van, és mögüle a fal mentén megmar minket). Nyilván elkezdenénk ismeretterjesztő albumokat keresgélni a polcon (hátha attól, hogy tudjuk, milyen fajta, a kígyó megijed és angolosan távozik). Biztosan elkezdenénk sikoltozni, amint meglátnánk a kígyót (hátha beszakad a dobhártyája). Természetesen felmásznánk a tetőtér rúdjaira (gondolván, a kígyók nem tudnak feltekeredni semmire). És végül a legjobb: bemásznánk a szoba sarkában lévő állónövények közé, és összevissza csapkodnánk benne, nyakig állva a levelekben, ágakban (gondolván, itt biztonságban vagyunk, a kígyók nem szeretik a zöld növényzetet, ez a mamba is már urbanizált, valószínűleg a fotelben ül, szivart szív és tévézik egyet a nagy marás előtt). Őszinte leszek: nyilvánvalóan nem az imént felsorolt eszement tevékenységet végeznénk a kígyóval egy fedél alatt. Hanem mondjuk fognánk egy ládát/dobozt/cserepet/tálat, és szabad, sík terepre vonulva várnánk az előbb-utóbb irányunkba sikló dögöt. És hogy miért gyengus Orfini szkriptje? Így van: a fent felsorolt bugyutizmus egytől-egyig megtalálható benne.




További gyenge pontja a filmnek a főszereplőnő, Trudie Styler is, aki színészkedni nem nagyon tud, fintorogni annál inkább (bár azért azt nem Keira Knightley szintjén); és mivel a játékidő majdnem kilencven százalékában ő szerepel, ez is kissé hátráltató tényező. De hogy a pozitívumokról is ejtsek szót (nem lesz hosszú): Moroder ismét hozza magát, a helyenként kissé „Cat People”-ra hasonlító zenéje színvonalas (annál pocsékabb ezalatt a kígyószemszög alatti sivítozós hangeffekt). A bevezetés sem rossz, amikor az exférj megvásárolja a mambát; a jelenet sokat ígér, de ez sajnos így is marad: Orfini ekkor még valószínűleg friss volt, tele ötletekkel, ambícióval - de aztán, mint illusztráltam, eléggé tátongó logikai és egyéb mélységekbe kormányozta le a forgatókönyvet.

Tovább nem is szaporítom a szót: a „Mamba” egy gyengécske próbálkozás, elég hihetetlen, hiteltelen és erőltetett „izgalmakkal”; a film technikai része a nagy neveknek köszönhetően színvonalas, mégsem tudja az átlag fölé emelni a fullmérges kígyónk kalandjait.

Végeredmény: Egy kígyó esete egy logikai romhalmazzal

A film: 3 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése