Végzetes képzelgések/Images (1972)

Végzetes képzelgések/Images (1972)

Cathryn (Susannah York) meséket ír, és többnyire otthon várja, hogy megszállja az ihlet. Időnként a telefon csörgése zavarja meg, és a kagylót felvéve bizony alaposan megdöbben: gyakran furcsa dolgokat mond neki a vonal túlsó végén lévő hang, amely nagyon ismerősnek is tűnik. Egy szép napon Cathryn és férje, Hugh (René Auberjonois) kiautóznak vidéki házukba, ahol nemsokára furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történnek: feltűnik Cathryn korábbi férje, aki állítólag egy balesetben évekkel korábban meghalt, Hugh az exférj felbukkanásáról nem akar tudomást venni, Cathryn pedig időnként a távolban egy ismerős, nagyon-nagyon ismerős női alakot vél felfedezni…

Nem kertelek: az „Images” a hetvenes évek egyik legjobb filmje. Robert Altman a hetvenes évtizedben élte fénykorát. A „Nashville”, a „McCabe és Mrs. Miller”, a „Thieves Like Us”, csak hogy néhány példát említsek, mind-mind a korszak legjobbjai közé tartoznak. Teljesen észrevétlen maradt azonban 1972 egyik legszínvonalasabb darabja, az „Images”, mely egy horrorisztikus utazás a lélek rejtelmeibe. Ez az a film, ahol - az eredeti címnek („Tükörképek”) megfelelően - minden képmásnak, áttetsző tárgynak jelentősége van, még akkor is, ha csupán valami szélvédőn, vagy ház tornácán lógó átlátszó csecsebecséről van szó. Cathryn a bő másfél óra alatt óriási, gyakran vértől csöpögő küzdelmet folytat - hogy kivel? Esetleg exférjével? Talán titkos szeretőjével, aki sokszor meglátogatja a vidéki házban? Vagy önmagával? A film végére, mivel részben horrorról van szó, választ kapunk a kérdésekre.

Addig pedig szinte csak gyönyörködni van lehetőségünk: a fényképezés a korszak egyik legjobbja, a zene pedig szuggesztív, megdöbbentő, olykor ijesztő. Nem kis neveknek köszönhetjük a felsoroltakat: a kamera mögött Zsigmond Vilmos állt, a zenét, az elképesztő zörejeket nem kisebb művész, mint John Williams hozta össze. Susannah York fenomenális (Cannes-ban Arany Pálmát kapott), Altman rendezése pedig az első perctől az utolsóig bravúros, mintha világéletében horrorfilmeket szórt volna ki a kabátujjából. De elég is a szóból: az „Images”-t mindenkinek látnia kell.

Ahhoz képest, hogy évekig az a hír járta, hogy ennek a mesterműnek az eredeti negatívja az enyészeté lett, 2003-ban az MGM kihozta dvd-n. Én egy olasz, duplalemezes kiadással rendelkezem, amely gyönyörű, 2:35-ös képpel, és - minő kellemes meglepetés - sztereó hanggal bír. Sajnos felirat nincs, viszont van rendezői interjú, trailer és biográfiák.

Végeredmény: Robert Altman és a horror - egyszerűen fantasztikus

A film: 10 pont

A dvd: 8 pont