Inseminoid aka. Horror Planet (1981)
Egy csapatnyi űrhajós valami
különös anyagot fedez fel egy idegen bolygón. Nem sokkal később - sejthető
módon - elkezdenek hullani a csoport tagjai, ráadásul nem is akármilyen módon:
egyik társuk bekattan, és öldökölni kezd. A nőnek korábban rémálmai is voltak,
melyekben egy idegen lény megerőszakolta, és teherbe ejtette; lehetséges, hogy
egy idegen, és gyilkos életforma új egyedét, vagy egyedeit kell világra hoznia?
Alien 1979-ből. Idegen lény
betelepszik valahogyan az emberi testbe, egy csapat jobb sorsra született
illető klausztrofóbikus helyszíneken próbál életben maradni az űrből jött
veszély ellenében… régi nóta, de a nyolcvanas években szinte tucatjával
ontották a kópiákat, harmad-, negyedosztályú másolatokat Ridley Scott
alapművéhez, így Norman J. Warrennek is beugrott, hogy miért ne csinálhatna ő
maga is egyet. Az eredmény: teljes csőd. Az „Inseminoid” olcsó, blőd,
repetitív, nevetséges - igazi trash, csak sajnos ez még komolyan is veszi
magát. A szépreményű stábból (néhány szépfiú, és néhány vonzó hölgyemény)
csupán hárman maradhatnak meg emlékezetünkben, Stephanie Beacham azért, mert
jelenlétével Pete Walker-filmeket juttathat eszünkbe, Victoria Tennant azért,
mert egészen sokra vitte később (itt pillanatok alatt kiszorítják belőle a
szuszt), az egyik főszereplőt, a meghibbant Sandy-t játszó Judy Geeson meg
azért, mert folyamatosan ordít. A film utolsó 20-25 percében Sandy/Geeson
megjelenik, és azonnal sivalkodni kezd. Van úgy, hogy vagy másfél percig
ordítozik premier plánban, és ez bizony eléggé unalmas. A „kedvenc” jelenetem
ritka béna: az egyik űrhajós fazon elhagyja a biztonságosnak tűnő, irányításra
szolgáló központot azzal a céllal, hogy megölje az óbégató Sandy-t. Összeszed
egy csomó robbanóanyagot, de egy rövidke intermezzo után szánalomra méltó módon
mindezt el is dobálja, és felhúzza a nyúlcipőt. A szanaszét heverő cuccot meg vajon
ki szedi össze? Így van, „she”. És az üvöltöző néni rögtön levegőbe is repíti a
váratlanul „gondjaira bízott” munícióval a központot…
De gyenge itt minden: a
színészek láthatólag szenvednek (Geeson legalább hangot is adhatott ennek
folyamatos bömbölésével), a megvalósítás filléres (jellemző, hogy Warren
eredetileg zenekari score-t szeretett volna, de amint meglátta az emiatt felmerülő
költségeket, ehelyett gyorsan beállított valakit egy szintetizátor mögé,
mondván pötyögjön rajta, az is jó lesz aláfestésnek), az eredetiség meg valahol
a nullás szint körül tartózkodik.
Végeredmény: Egy a sok "Alien"-kópia közül
A film: 2
pont
Mint trash:
8 pont
