Gyilkos kiáltás/The Shout (1978)

Gyilkos kiáltás/The Shout (1978)

Furcsa idegen tűnik fel egy angol kisvárosban. A nagydarab férfi ráakaszkodik egy házaspárra, amelyből a férj az otthoni hangstúdiójában dolgozik, a feleség pedig időnként azon tépelődik, hogy merre is tart a házasságuk. Az idegen azonban különös módon felkavarja az állóvizet a pár életében: elképesztő dolgokat mesél nekik korábbi életéről, és azt is állítja, hogy elsajátította a gyilkos kiáltás képességét, vagyis akkorát tud ordítani, hogy körülötte mindenki szörnyethal…

Jerzy Skolimowski a hetvenes évek egyik legkülönösebb (és leglenyűgözőbb) hangulatú filmjét varázsolta vászonra. A produkció legnagyobb erőssége a hangulat mellett három főszereplője alakítása; John Hurt-ről valószínűleg mindenki tudja, hogy minden filmjében első osztályú, Susannah York a hatvanas-hetvenes évek egyik legragyogóbb angol színésznője volt (sajnos 2011-ben eltávozott közülünk), de amit Alan Bates művel ebben a szűk másfél órában, annak magasztalására talán ennek a blognak az egész tárhelye kevés lenne, nemhogy ez a bejegyzés. Bates elképesztő fizikai jelenlétét még zavarba ejtő karaktere is tetézi, és ebből így együtt egy igen ijesztő figura kerül ki, akiről egyszerűen nem tudjuk levenni a szemünket. És a gyilkos kiáltás sem blöff. Amikor Bates felszívja magát, és irgalmatlan erővel üvölteni kezd, az bizony nem akármilyen élmény, ráadásul ezeket a jeleneteket az alkotók is remekül oldották meg.

A történetvezetés amúgy szándékosan összezavaró, hiszen a szereplőink közül kettő a film kerettörténetében is feltűnik (York csak később), egy szanatórium ápoltjait és ápolóit látjuk, valamint egy krikett meccset. Bates itt, egy bódéban kezdi mesélni történetét (a szemlátomást megilletődött Tim Curry-nek) az idegenről, az általa okozott szerelmi háromszögről és a pusztulást hozó kiáltásról. A kerettörténethez néha még visszatérünk, de a lényeget innentől a misztikum, az erotika és természetesen Alan Bates jelenti.

Ezt a (Cannes-ban Arany Pálmát nyert) remekművet csak ajánlani tudom, mert bár a hagyományos értelemben vett fizikai horror nagyon kevés benne, ám letaglózó atmoszférája és fő karaktere nem akármilyen élményt fog jelenteni a nézőnek.

A „Gyilkos kiáltás” idehaza videokazettán jelent meg feliratosan a Mokép jóvoltából, de létezik hozzá egy nem rossz szinkron is. Külhonban szép kiadásokat élt már meg, magyar változatban minden bizonnyal az év megjelenése lenne…

Végeredmény: Bizarr, szürreális, zseniális

A film: 10 pont