Las adolescentes (1975)

Las adolescentes (1975)

Ana nem az a bulizós fajta. Szívesen elücsörögne otthon, és igencsak elromlik a hangulata, amikor apja közli vele, hogy egy elitnek számító kollégiumi iskolába kell mennie. Ana osztálytársai alig várják az új iskolatárs hétvégi kimenőit, rögtön ráakaszkodnak és nemsokára már London belvárosában járják az utcákat. A két új barátnő pasizik, kocsmázik, majd egy fotózásra is elrángatja Ana-t, akinek teljességgel idegen ez az életstílus. Az egyik társaságbéli fiú azért titkon megtetszik neki, és láss csodát, a fiú egy nap váratlanul megjelenik az iskolában, és alázatosan randevúra hívja a lányt, aki örömmel igent mond az invitálásra. Nem sejti azonban, hogy új lovagja egy chilei fotósnak dolgozik, aki meztelen képekkel kereskedik, és főnökei utasítására mindenáron a fényképezőgépe előtt akarja tudni a gyanútlan Ana-t, akár erőszak árán is…

A „Las adolescentes” egy sokat ígérő film, amely sajnos egy ponton megbukik: kiszámítható. Egy ideig érdekesen zajlanak az események, de ahogy felvázolódnak a konfliktushelyzetek, onnantól fájdalmasan rutinná válik minden. Pedro Masó rendezőnek látnivalóan minden vágya az volt, hogy bűnügyi filmbe fojtsa az iskolás lánykák felnőtté válásának e szakaszát, és talán túl gyakran időzik el ezen elemeknél: a befejezés színtiszta thriller, amolyan „vajon odaér-e időben?”, és a bűnszövetkezetnek iskolaigazgatóként lányokat közvetítő tanárnő kriminalizálása is enyhe túlzás (és felesleges is). A szereplőkön nem múlik semmi, egészen jó alakításokat láthatunk: ez a film volt Koo „Justine” Stark első főszerepe, és ő - ellentétben magával a filmmel - legalább emlékezetes marad ormótlan nagy szemüvegével, és kínosan rendezett egyenruhájával. A többiek sem rosszak (a rendezőnek még Cristina Galbót is sikerül elvesztegetnie egy nyúlfarknyi szerepben), - ráadásul Susan Player szinte folyamatosan talál módot egy kis (fél)meztelenkedésre - mint ahogy a rendezés is jónak mondható. Mint mondtam, a fő baj a műfaji bizonytalanság. Kezdetben egy „iskolás lányok szeretnének már szexelni”-típusú filmet látunk zuhanyjelenettel, iskolai csínytevéssel, aztán szerelmi dráma, „Házibuli”-jelleg, végül pedig a már említett thriller formulája következik. Túl sok egy ilyen jellegű filmbe, és az össze is roppan ennyi minden alatt. A londoni belvárosi felvételek mindenesetre azért színvonalasak…

A filmnek nem létezik dvd-kiadása, de elvileg a Warner bratyók jogtulajdonolják, legalábbis a film elején felvillanó logó erre enged következtetni.

Végeredmény: Egy kis ez, egy kis az, de semmiből sem kielégítő 

A film: 5 pont

Cruel Passion aka. Marquis de Sade’s Justine (1977)

Cruel Passion aka. Marquis de Sade’s Justine (1977)

Justine és Juliette egy zárdában élnek egészen addig, amíg a főnöknő meg nem orrol rájuk, és egyik pillanatról a másikra kiadja az útjukat. A testvérek elindulnak, és hamarosan egy bordélyházban kötnek ki. A már a zárdában is jelentős szexuális tapasztalatra szert tett Juliette gyorsan beleszokik a ház életmódjába, a szűz Justine azonban továbbmegy, és szörnyű kalandokba keveredik.

Chris Boger rendező Sade márki „Justine: The Misfortunes of Virtue” című regénye alapján készítette el filmjét, és igyekezett hasonlóan drasztikus módon eljárni, mint a hírhedt író. A film nyugodt mederben csordogálva kezdődik, sokáig Juliette és az egyik apáca ágyjelenetei jelentik az erkölcstelenséget, de sejthető, hogy a zárdából való távozás után Justine sem ússza meg szárazon. Justine találkozása egy csoport koszos útonállóval végül végzetesnek bizonyul, de előtte betekintést nyerhetünk a bordélyház életébe is. Ez utóbbi jelenetek sikerültek a legkevésbé: túl hosszú, semmitmondó és még csak nem is botrányt kavaró a nyilvánosházas epizód, ráadásul e jelenetek után Juliette karaktere egyszerűen megszűnik létezni, a forgatókönyv már nem sokat törődik vele a továbbiakban. És bár Boger jó munkát végez (szürreális álomjelenetei remekül sikerültek), az utolsó húsz perc nélkül filmje erősen a középszint alatt maradna. Ez a bizonyos végső negyedóra bizony nagyon sokkoló, tartalmilag borzasztóan, képi megvalósításban pedig meglehetősen kegyetlen. Nemi erőszak, gyilkosság, felnyársalás, kutya általi széttépetés - és egy olyan sokkoló záró momentum (és egyben záró kép), ami alaposan megdöbbenti a nézőt.

Angol filmről lévén szó (nagyrészt), a stáb is angol, és nagyon jól teljesít, bár a jelenetek kilencven százalékában Koo Starkot láthatjuk (csodás látvány, meg kell hagyni). Starkkal pályafutása és a sors meglehetősen furcsa játékot űzött: szerepet kapott a Star Wars első részében ugyanebben az évben, vagyis úton volt a világhír felé, és afelé is, hogy action figure-ként a trafikosoknál lógjon a falon. Pechjére az összes jelenetét kivágták (mondjuk nem volt sok, egy-két mondatot mondott) a mai napig több milliárd dollárt jövedelmező sci-fi klasszikusból, a felvételeit pedig már csak érdekességként lehet látni videómegosztó oldalakon. Stark egyáltalán nem okoz csalódást mint Justine, nagyon szép, színészkedni is tud, jó orgánuma van, két „full” ruhátlan jelenete pedig a hetvenes évek erotikus fénypontjai közé tartozik.

A dvd a Salvation kiadványa; a kép szép szélesvásznú, felújítása remekül sikerült. A percszám el van írva, de kárpótlásul vannak interjúk (Bogerrel is), trailer és galéria. Azt viszont nem teljesen értem, hogy a címlapon miért Juliette ágyjelenetét látjuk, és miért nem a címszereplő Justine-t.

Végeredmény: Középtájt erősen leülő, de összességében színvonalas Sade márki-átirat

A film: 8,5 pont

A dvd: 8,5 pont