Blood Rage (1987)
Gyilkosság történik egy autós kertmoziban. A szörnyű az, hogy egy gyerek gyilkol, de ennél is szörnyűbb, hogy ennek a gyerkőcnek van egy ikertestvére, aki a cselekményt végignézi. És ami a legszörnyűbb, hogy a rendőrség az ártatlan fiúcskát viszi el, és zárja négy fal közé, eközben pedig a kis gyilkos éli tovább világát.
Eltelik pár év, kis gyilkosunk felnő, és filmünk szűk másfél órája alatt folytatja véres tevékenységét. Igen ám, de testvérkéje is megjelenik a színen, a konfrontáció így elkerülhetetlenné válik. A baráti kör eközben megtizedelődik, a fiúk anyja szenved… nem is folytatom, hiszen a sztori nem rossz, ebből az anyagból egész jó kis slashert lehetett volna összegyúrni.
A „lehetett volna” talán már (sőt, biztos) elárulja, hogy ez John Grissmer rendezőnek (aki a vhs-en itthon is megjelent „Scalpel”-t is elkövette) nem igazán sikerült. Csak a szokásos slasher-paneleket látjuk gyenge szereplőkkel, akikért tulajdonképpen egyáltalán nem kár, hogy elhaláloznak, olyan ostobaságokat csinálnak. Az alakítások is átlagosak, a színészkedést a film szerencséjére pont a főszereplő, Julie Gordon tartja valamennyire elfogadható szinten. Bizonyos fórumokon nagyon dicsérték Louise Lasser alakítását is (mint tépelődő anya), de nálam ő inkább az idegesítő kategóriájába esett. Néhány véres jelenet, néhány vértől csöpögő segédeszköz, megszokottan butuska fiatalok, akik áldozatul esnek, némi testvér-pszichologizálás… ennyi a Blood Rage, melyet egyébként még 1983-ban leforgattak, hiába a hivatalosan későbbi keltezés. Ennek az évekig tartó jegelésnek, és különböző vágott verzióknak köszönhetően a film elért egyfajta kult-státuszt, de a végeredményt látva én azért messze nem dobálóznék ezzel a kifejezéssel.
Végeredmény: Átlagos slasher, átlagosnál kicsit több vérrel
A film: 5,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése