A szomszéd lány/The Girl Next Door (2007)
Valamikor az ötvenes évek végén New Jerseyben David gondtalannak tűnő gyermekkorát éli. Apja és anyja eléggé elhidegültek egymástól, de a fagyos hangulatú otthon töltött időért kárpótol a nyári szünidő, és a környék többi gyereke, akikkel David naphosszat együtt lóg. A szomszéd, Ruth Chandler (egy egyedülálló asszony egy rakás gyerekkel) mindig nagyon kedves Daviddel, ezért különösen nagy eseménynek számít a fiú életében, amikor a nőhöz megérkeznek az unokahúgai, a 14 éves Meg, és a 11 éves Susan. Meg és Susan szülei autóbalesetben meghaltak, ezért kell ezentúl nénjükkel lakniuk, aki viszont nem bizonyul kedves vendéglátónak: állandóan megalázza a lányokat, és egy idő múltán a fizikai bántalmazástól sem riad vissza. A dolgok végül odáig fajulnak, hogy Meg a ház pincéjébe kerül, Ruth és a fiai folyamatosan kínozzák; ám ez még nem minden, a szomszédság összes gyermeke bebocsátást nyer a kínzókamrába, és részt vesz az embertelen cselekedetek sokaságában. Az egyetlen, aki Meg segítségére sietne, David - de 12 évével ő is tehetetlen Ruth könyörtelenségével szemben…
A „The Girl Next Door” a kétezres évek első évtizedének egyik legmegrázóbb filmje. Nem nevezném horrornak a hagyományos értelemben - hiányoznak a műfajhoz illő mechanizmusok, és a „thrill” is főleg csak a legvégén kerül elő -, az viszont egyértelmű, hogy maga az egész téma a horror. Pontosabban a kertvárosi horror, amelyről eddig még nem túl sűrűn készítettek filmet. Gregory Wilson rendezése (és a Jack Ketchum alias Dallas Mayr által írt regény) azért működik kifogástalanul és maximálisan megdöbbentően, mert a horrorisztikus eseményeket egy olyan helyszínre viszi, ahonnan egyszerűen nem ezt szoktuk meg. Mert mit szoktunk meg 1958-ból, Amerikából? Vidám fiatalokat, akik kocsikáznak, csajoznak-pasiznak, isznak, keresik az első/nagy szerelmet, este hazamennek, anyjuk már várja őket takaros kis kertvárosi otthonukban, az apa újságot olvas a fárasztó nap után, megy a fekete-fehér televízió, a szomszédok összejárnak, a gyerekeknek meg játék az egész világ. „A szomszéd lány” ebbe az idilli képbe rondít bele. Bemutatja, hogy az emberi kegyetlenség nagyon is jelen volt a szép színes kulisszákon, a családok házfalain belül, és ez a kegyetlenség szinte teljesen kontrollálhatatlan volt (ahogy jórészt ma is az, mindenütt). Minél nagyobb az ellentét, a kontraszt, annál nagyobb a borzalom hatása (nem tehetek róla, de erről a mondatról, illetve jelenségről rögtön a „Cannibal Holocaust” szörnyűségei, és az alattuk szóló gyönyörű dallamok jutnak eszembe). Mint itt is: a megszokott 50-es amerikai miliő, embertelen kínzási jelenetekkel összepárosítva. Ez a páros az előbbit mérhetetlenül hazuggá, utóbbit elviselhetetlenné teszi. És ebben áll a film ereje.
„Csináljuk meg, mielőtt jön Hollywood, és elbaltázza!” - mondta Ketchumnek a Modernciné nevű kis stúdió, és lőn, el is készítették a filmet, meg kell mondjam, rendkívül hűen a regényhez. Természetesen a leírt szövegben még jobban kiteljesedik a főszereplő, David karaktere (ő a mesélő, minden egyes benyomása azonnal a szemünk elé tárul az oldalakon), és ez előny a mozgóképhez képest. A könyv még egy dologban nyújt többet, leírja, hogy a kezdeti bűvölet, amely Meg kínzását övezte az undorító tettek végrehajtása közben, hogyan változik át megszokássá. A „játékba” bevont fiatalkorúak, gyerekek számára a bűncselekmények embertelen módon történő elkövetése napi rutinná válik, és sok-sok ideig tart. A filmnek nagyon nehéz dolga van ezekkel a jelenetekkel, hiszen a gyerekszereplőknek kell szexuális, és egyéb bűntetteket elkövetniük/eljátszaniuk, és ezek a dolgok manapság már tabunak számítanak a filmvásznon. És bár Wilson alaposan megrövidíti ezen a helyen a regényt, mégis, a körülmények ellenére a legtöbbet sikerül kihoznia ebből az epizódból.
A
legtökéletesebb a filmadaptációban Ruth Chandler figurája. A könyv nagyon
pontos karaktert vázol fel előttünk, próbálja megérteni a motivációit, amelyek
a szörnyűségek elkövetésére sarkallják. A film morbid módon leglenyűgözőbb
részei azok, ahogy Ruth (Blanche Baker zseniális alakításában) hosszas
monológokkal, könyörtelenül sajátos logikával indokolja azokat a rémtetteket,
amelyeket éppen készül végrehajtani; amolyan „őrült beszéd, de van benne
rendszer” ez. Kizárólag a mozgóképre visszatérve: rendkívül nívós, és fontos
alkotás a „The Girl Next Door”. Fontos, mivel egy olyan témát mutat be nagy
pontossággal, amely mind a mai napig aktuális. A gyermekek elleni erőszak, a
kiszolgáltatottság létezett, létezik és sajnos létezni is fog mindaddig, amíg
emberi gonoszság van a Földön. Az ezt kegyetlen részletességgel bemutató film
véleményem szerint maximális jogossággal választja ezt a részletességet, a
brutalitás szívbe markoló képi megjelenítését: nem tudom, hogyan lehetne a
kegyetlenséget máshogy a nézők szemei elé tárni, mint kegyetlenül. Ha elsikkad
a fájdalom, amit a megkínzottaknak viszont minden ízében el kell szenvedniük,
akkor a szándék nem éri el a célját, és a film, a képek nem fognak beletaposni
a lelkivilágunkba, és nem fogják a kellő erővel felszólítani azokat, akiknek
szintén kezükben van Ruth Chandler hatalma, hogy „Eddig, és ne tovább!”.
A bluray a Capelight mediabook kiadványa a szokásos esszével, az extrák között pedig a rendező részletesen mesél arról, hogy hogyan készültek a legrázósabb jelenetek felvételei - különös tekintettel a forgatási helyszín törvényeire.
Végeredmény: megrázó kisvárosi horror, melynek sikerül feljutnia a regény szintjére
A film: 10 pont
A bluray: 10 pont
