Les lévres rouges/Daughters of Darkness
(1971)
Stefan és Valerie friss
házasok. A pár a férfi anyjához igyekszik, de előtte egy szállodában
éjszakázik. A hotel teljesen kihalt (az évszak miatt), de nemsokára új vendégek
érkeznek: egy idősebb grófnő, Báthory Erzsébet és fiatal, érzéki útitársa,
Ilona. A grófnőnek első látásra megtetszik az ifjú pár, ezért elhatározza, hogy
megszerzi őket magának. Hogy milyen értelemben? Nos, a grófnő a portás
elmondása szerint is negyven évvel ezelőtt járt már a hotelben, de ugyanúgy
nézett ki, mint most. Emellett őnagysága kerüli a napfényt is…
Betettem a „Daughters of
Darkness” című dvd-t a lejátszóba, és száz perc elteltével nyilvánvalóvá vált,
hogy Harry Kümel művénél eddig nem láttam jobb vámpírfilmet. A „Daughters…” minden
egyes percében árasztja magából a szépséget, a borzalmat, az eleganciát és az
erotikát. A film legnagyobb húzása a grófnő alakítója, aki nem más, mint
Delphine Seyrig, a „Tavaly Marienbadban” című szürreális Alain
Resnais-klasszikus főszereplőnője. Seyrigre egész egyszerűen nehéz szavakat
találni, amint feltűnik a vásznon, minden(ki) megdermed, amikor pedig
megszólal, mindenki kábulatba esik. Rekedtes, jellegzetes hangja újra és újra
telezsongja a fülünket, és nemcsak Valerie-t, de a nézőket a képernyőkön túl is
megdelejezi. Zseniális ötlet volt a film alkotóitól, hogy eredeti hangon -
tehát utószinkron nélkül - szólnak a jelenetek; a szálloda üres, óriási termei
és folyosói úgy visszhangoznak, hogy az már helyenként önmagában hipnotikus
hatású.
A rendező és producere
egyébként bármiféle stúdiótámogatás nélkül hozta létre a filmet, ami igencsak
ritkaság volt ekkoriban. Jó néhány éjszakai felvételt nappal voltak kénytelenek
leforgatni Kümelék, ezért minden nyílászárót be kellett fedni, a rémisztő zuhanyjelenetnél
pedig egy csillogó-villogó fürdőszobában zajlott a forgatás; a fal - mint
láthatjuk - tele van tükröződő díszítőelemekkel, amelyek miatt az operatőr, Eduard
van der Enden a haját tépte dühében. Végül az egész stáb kénytelen volt fekete
ruhába öltözni, a fejekre pedig kommandós csuklyák kerültek. Mindez azért volt
kellemetlen, mert ez a felvétel augusztusban, a legnagyobb melegben zajlott. Az
össznépi izzadás után az egész stábnak csak egy kívánsága volt, olyan
meztelennek lenni, mint a jelenetben szereplő John Karlen és Andrea Rau…
Kümel filmje nemcsak
izgalmas és félelmetes, de ízig-vérig művészi alkotás is. Dominál a piros szín
(időnként, jelenetek között piros színfüggöny ereszkedik a képre), mint a vér
szimbóluma, de emlékezetes még az a zöld ital is, amelyet Seyrig tart a
kezében, egy átlátszó pohárban. Seyrigre egyébként unos-untalan vissza kell
térnem, ugyanis elképesztő a jelenléte. Mástól teátrálisan ható, nála azonban
szinte észrevehetetlen balettszerű testtartása, pózai olyanok, mintha egy
festmény elkészítéséhez állna éppen modellt. A grófnő folyamatosan mosolyog,
még az erre alkalmat egyáltalán nem adó jelenetekben is, újabb jellegzetességet
kölcsönözve ezzel a figurájának.
A „Daughters of Darkness”
nem önt ki a vértől. Inkább az atmoszférán, az erotikus feszültségen van a
hangsúly, valamint a mesteri párbeszédeken és ezek delejező hatásán. Nem
hiányozhatnak persze a klasszikus horrorelemek sem, például egy holttest
elföldelése éjszaka, vagy - ami végképp nem hiányozhat - egy kis vérszívás
csuklóból. De minden, amit a filmben látunk, teljességgel álomszerű. Kümel
mesterművében a szépség találkozik a borzalommal, gyönyörűen megkomponált,
festményszerű képekben.
A dvd a Blue Underground
duplalemezes kiadványa, de a „Daughters…” csak az első lemezt foglalja el
egészében, a bónuszdiszken a „The Blood Spattered Bride” című spanyol horror
található. Az extrák színvonalasak: Kümel és a producer, Pierre Drouot
látogatást tesznek a szállodákban (a belsőket és a külsőket két külön hotelben vették
fel), és sztoriznak arról, hogy anno mi hol volt, mindez filmbejátszásokkal
igazolva. Van még két interjú is, Danielle Ouimet (Valerie) nagyon jókedvűen
mesél negyedórán át Kümelről, Karlenről és a forgatásról, Andrea Rau (Ilona)
pedig nyolc percben eleveníti fel a régiségeket. Sajnos a csodálatos Seyrig már
nem élte meg a dvd-kiadást, még 1990 végén elhunyt.
Végeredmény: A VÁMPÍRFILM...
A film: 10
pont
A dvd: 10
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése