¿Quién puede matar a un niňo?/Who Can
Kill a Child? (1976)
Tom és a terhes Evelyn
Spanyolországban, a tengerparton vakációznak, úti céljuk egy kis szigeten lévő
halászfalu, ahol a férfi már járt néhány évvel korábban. A házaspár vidám
falubeliekben, látványos fiesztában, nyugodt pihenésben, kényelmes szállásban
és helyi ínyencségekben reménykedik, de mikor megérkeznek, a falu teljesen
elhagyatott. Egyedül néhány gyerek van jelen, de a pár nem törődik velük,
egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a faluban csak ők vannak jelen. A
felnőttek mind egy szálig eltűntek, és rövid időn belül nyilvánvalóvá válik,
hogy hová: mind halottak…
Elérkeztünk a hetvenes évek
európai horrortermésének egyik legvitatottabb darabjához. A „Who Can Kill a
Child?”-nak nemcsak a címe provokál, hanem a története is, a megvalósítás pedig
egyenesen megdöbbentő. A filmkészítés talán legnagyobb tabuja a gyermekek
elleni erőszak bemutatása. Nos, ebben a produkcióban ez a dilemma jelenti magát
a történetet is, és egyben a két főszereplő, Tom és Evelyn dilemmáját is. A
korábban általam használt „legvitatottabb” jelzőből sejthető, hogy itt bizony
igen grafikusan ábrázolják az alkotók az erőszaknak ezt a változatát,
konkrétan: erősen mellbevágó például az a jelenet, amikor egy nagyon apró gyermek
kedvesen mosolyog a kamerába premier plánban, de a következő pillanatban egy
géppisztolyból egy sorozatot eresztenek belé, mire a belőle előbukkanó vér több
csíkban elkezd folyni a falon. De természetesen mindennek oka van, a komplett
családdal rendelkező (két gyerek otthon, egy meg éppen útban a megszületés
felé) hőseink nem véletlenül kénytelenek drasztikus eszközökhöz folyamodni (és
az idő nagy részében menekülni). A sztori lényegét azonban nem árulnám el,
megteszik ezt helyettem mások (igazából érthetetlen számomra, hogy miért árulja
el minden e filmről író forrás a film titkát, és egyben a történet lényegét,
hiszen Tom és Evelyn a játékidő jelentős részét azzal tölti, hogy megpróbálja
kinyomozni a furcsaságok, a felnőtt lakosság hiányának okát; még a dvd hátsó
borítója is már az ötödik sorban kifecseg mindent).
Más szempontból is rendhagyó
horror Narciso Ibáňez Serrador remekműve. A horror itt fényes nappal történik,
minden egyes véres részlet pontosan megfigyelhető, minden veszélyforrás azonnal
látható. A forgatás egyébként négy helyszínen zajlott, így José Luis Alcaine
operatőrnek (Serrador barátjának) nehéz dolga volt, amikor a különbözőképpen
tűző Nap látványát kellett egységesítenie. Remek alakításokat is kapunk, holott
állítólag - saját elmondása szerint - Serrador nem volt túl jó viszonyban a
Tomot játszó Lewis Fianderrel, lehet, azért, mert Anthony Hopkinst szerette
volna a szerepre (Prunella Ransome-ra már annál szívesebben emlékszik vissza).
1976-os bemutatásakor
alaposan megnyirbálták a filmet a cenzorok (Amerikában az „Island of the
Damned” címet kapta, hogy jobban el lehessen adni), bár már az is csoda, hogy
egyáltalán bemutatták.
Aki a hetvenes évtized
horrorfilmjeinek kedvelője, annak mindenképpen érdemes beszereznie Serrador
művét dvd-n. Rendkívül erős, fojtogató atmoszférája (rögtön a legelején egy
elborzasztó archív összeállítás - amelyet a rendező utólag szívesebben tett
volna a végére - látható, ami alaposan megadja a kezdőhangot), bravúros
felépítése, klisékkel való szakítása a műfaj egyik kiemelkedő, és hihetetlenül
provokatív alkotásává teszik e spanyol mestermunkát.
A dvd a Dark Sky Films
vágatlan kiadása interjúkkal (rendező, operatőr), galériával, spanyol és angol
hanggal (utóbbi néha kissé zavaróan halk), angol felirattal és egy szépen
sikerült belső borítóval.
Végeredmény: Horror fényes nappal - tabudöntögető remekmű
A film: 10
pont
A dvd: 9
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése