¿Quién puede matar a un niňo?/Who Can Kill a Child? (1976)

¿Quién puede matar a un niňo?/Who Can Kill a Child? (1976)

Tom és a terhes Evelyn Spanyolországban, a tengerparton vakációznak, úti céljuk egy kis szigeten lévő halászfalu, ahol a férfi már járt néhány évvel korábban. A házaspár vidám falubeliekben, látványos fiesztában, nyugodt pihenésben, kényelmes szállásban és helyi ínyencségekben reménykedik, de mikor megérkeznek, a falu teljesen elhagyatott. Egyedül néhány gyerek van jelen, de a pár nem törődik velük, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy a faluban csak ők vannak jelen. A felnőttek mind egy szálig eltűntek, és rövid időn belül nyilvánvalóvá válik, hogy hová: mind halottak…

Elérkeztünk a hetvenes évek európai horrortermésének egyik legvitatottabb darabjához. A „Who Can Kill a Child?”-nak nemcsak a címe provokál, hanem a története is, a megvalósítás pedig egyenesen megdöbbentő. A filmkészítés talán legnagyobb tabuja a gyermekek elleni erőszak bemutatása. Nos, ebben a produkcióban ez a dilemma jelenti magát a történetet is, és egyben a két főszereplő, Tom és Evelyn dilemmáját is. A korábban általam használt „legvitatottabb” jelzőből sejthető, hogy itt bizony igen grafikusan ábrázolják az alkotók az erőszaknak ezt a változatát, konkrétan: erősen mellbevágó például az a jelenet, amikor egy nagyon apró gyermek kedvesen mosolyog a kamerába premier plánban, de a következő pillanatban egy géppisztolyból egy sorozatot eresztenek belé, mire a belőle előbukkanó vér több csíkban elkezd folyni a falon. De természetesen mindennek oka van, a komplett családdal rendelkező (két gyerek otthon, egy meg éppen útban a megszületés felé) hőseink nem véletlenül kénytelenek drasztikus eszközökhöz folyamodni (és az idő nagy részében menekülni). A sztori lényegét azonban nem árulnám el, megteszik ezt helyettem mások (igazából érthetetlen számomra, hogy miért árulja el minden e filmről író forrás a film titkát, és egyben a történet lényegét, hiszen Tom és Evelyn a játékidő jelentős részét azzal tölti, hogy megpróbálja kinyomozni a furcsaságok, a felnőtt lakosság hiányának okát; még a dvd hátsó borítója is már az ötödik sorban kifecseg mindent).

Más szempontból is rendhagyó horror Narciso Ibáňez Serrador remekműve. A horror itt fényes nappal történik, minden egyes véres részlet pontosan megfigyelhető, minden veszélyforrás azonnal látható. A forgatás egyébként négy helyszínen zajlott, így José Luis Alcaine operatőrnek (Serrador barátjának) nehéz dolga volt, amikor a különbözőképpen tűző Nap látványát kellett egységesítenie. Remek alakításokat is kapunk, holott állítólag - saját elmondása szerint - Serrador nem volt túl jó viszonyban a Tomot játszó Lewis Fianderrel, lehet, azért, mert Anthony Hopkinst szerette volna a szerepre (Prunella Ransome-ra már annál szívesebben emlékszik vissza).

1976-os bemutatásakor alaposan megnyirbálták a filmet a cenzorok (Amerikában az „Island of the Damned” címet kapta, hogy jobban el lehessen adni), bár már az is csoda, hogy egyáltalán bemutatták.

Aki a hetvenes évtized horrorfilmjeinek kedvelője, annak mindenképpen érdemes beszereznie Serrador művét dvd-n. Rendkívül erős, fojtogató atmoszférája (rögtön a legelején egy elborzasztó archív összeállítás - amelyet a rendező utólag szívesebben tett volna a végére - látható, ami alaposan megadja a kezdőhangot), bravúros felépítése, klisékkel való szakítása a műfaj egyik kiemelkedő, és hihetetlenül provokatív alkotásává teszik e spanyol mestermunkát.

A dvd a Dark Sky Films vágatlan kiadása interjúkkal (rendező, operatőr), galériával, spanyol és angol hanggal (utóbbi néha kissé zavaróan halk), angol felirattal és egy szépen sikerült belső borítóval.

Végeredmény: Horror fényes nappal - tabudöntögető remekmű

A film: 10 pont

A dvd: 9 pont