The Fifth Floor (1978)
Magánéleti válsága miatt (jól összeveszett barátjával) Kelly
jól felönt a garatra, majd összeesik egy szórakozóhelyen. Mivel ébredése után
kissé pszichotikusan viselkedik, a kórházba érkező fiúja helyeslése közepette
az orvosok felviszik az ötödik emeletre, a bolondok közé. Egy pszichológus
javaslatára több hetet kell itt eltöltenie gyógyszeres kezelés, és egy szadista
ápoló mellett…
A „The Fifth Floor” nem kezdődik rosszul, de aztán egyre
nevetségesebb lesz - és egyre hihetetlenebb is, holott elvileg igaz történeten
alapul. Az ápoltak időnként úgy járnak-kelnek az emeleten, mintha nem egy zárt
osztályról lenne szó, hősnőnk is kétszer lazán meg tud lépni, egyik alkalommal
például egy állatkerti látogatás során simán elfut, leint egy autót és ennyi. A
filmet a szereplők hiteltelensége is alaposan romba dönti, Kelly nyugodtan
tanúbizonyságát adhatná, hogy normális, de a döntő pillanatokban a forgatókönyv
csupa ostoba dialógust ad a szájába, amelyektől mindennek látszik, csak
épelméjűnek nem. Barátja annyira fafejű, hogy rá nem is érdemes szavakat
vesztegetni, míg az ápolónak leginkább csak a szexen jár az esze, de olyan
dilettánsan próbál eme szenvedélyének hódolni, hogy bárki bármikor
leleplezhetné. Van még ezeken kívül néhány kínos táncjelenet, plusz erőltetett
„Száll a kakukk fészkére”-feeling is.
Valamilyen szintű érdekességet csak a stáb jelent, láthatjuk
Patti D’ Arbanville-t (Bilitis), a Peckinpah-kedvenc Bo Hopkins is itt van, de
Earl Boen (Terminátor-filmek), Robert "Freddy" Englund és Anthony James („Forró éjszakában”) is
jelenlétével „tüntet”.
Végeredmény: Hiteltelen és erőtlen exploitation "light"
A film: 4 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése