Macumba sexual (1983)

Macumba sexual (1983)

Mindig ugyanaz az álom: egy színes bőrű nő közelít a homokban, két meztelen rabszolgáját szíjon vezeti, majd az álmot átélőre uszítja. Utóbbi személy egy párocska hölgytagja; míg ő a vad kacagásra fakadó színes bőrű nővel álmodik, szíve csücske az íróasztalnál ül, és írógépén dolgozik. Nem sokkal később hősnőnk telefonhívást kap, melynek során főnöke arra kéri, hogy szakítsa meg vakációját, és adjon el egy házat, melyre egy titokzatos hercegnő szemet vetett. Talán mondanom sem kell, hogy filmünk hátralévő részében egyre erősödik a gyanú, miszerint az álombéli nő és rabszolgái mind-mind valóságosak…

Ha elárulom, hogy a főszereplőnő Lina Romay, akkor a rendező kiléte is világos lesz, így van, mindenki kedvenc Jess Francójáról van szó újfent.

Őszintén szólva nem tartom különösebben jó filmnek a „Macumba sexual”-t. Franco vastag dózisokban adagolja a szexet, de eme jelenetek nagy része váratlanul unalmasra sikeredett. A legérzékibb talán a legelső „interakció” Romay és szívszerelme között, utána azonban túl sok újdonság már nem következik. Franco látnivalóan csak arra törekedett, hogy minél több meztelenség legyen (erotika nélkül ez eléggé egyhangú), és arra, hogy a kevés szereplő a 77 perc alatt azért megdöntse az egy másodpercre és főre jutó nyelves mellbimbó csiklandozás/izgatás világrekordját (nincs róla adat, hogy ez végül sikerült-e).

Tehát a szex nagy része elég unalmas, és erre a közbülső jelenetek még rátesznek egy lapáttal: szereplőink tevegélnek céljuk felé, jó hosszan, eközben Franco veszettül közelít, és megy vissza a kamerával. Előre-hátra, előre-hátra, több percen keresztül, és ekkor a néző azt kívánja, bárcsak a teve elkezdené egy kicsit gyorsabban szedni a csülkeit.

Mindenesetre azért tudom ajánlani e művet, elsősorban Ajita Wilson (hercegnőként) és Romay (elég ronda szőke parókával, vagy festve) rajongóinak, mert amiről híresek ők ketten, annak a legjavát nyújtják. Francóról ezt már nem jelenteném ki, csinált ő ennél jobbakat (lásd Eugenie perverziói); de aki tényleg maximálisan ki akarja kapcsolni az agyát, és egy rakás szexjelenettel akar elütni egy szűk másfél órát, az válassza ezt a dvd-t.

Amely lemezen gyönyörű, vágatlan és felújított változatban találjuk meg a filmet az angol gyűjtődoboz második részében.

Végeredmény: Franco rajongói számára top, egyébként inkább flop

A film: 4,5 pont

A dvd: 9 pont

Lilian (la virgen pervertida)/ Lillian, the Perverted Virgin (1984)

Lilian (la virgen pervertida)/ Lillian, the Perverted Virgin (1984)

Egy fiatal bedrogozott nő bolyong a sivatagban, majd összeesik. Egy arra járó férfi megtalálja, majd egy barátjához viszi, ahol Lilian elmeséli, hogy mi történt vele: egyszerű turistaként érkezett a városba, majd egy megnyerő stílusú „úriember” bűvkörébe került, aki kis idő múlva droggal pumpálta tele, és prostitúcióra kényszerítette…

Lehet egy exploitation-film pocsék akkor is, ha egy perceken át évakosztümben támolygó szépséggel indít? A válasz: lehet, és ezt sajnos pont ez a film demonstrálja. Jess Franco Clifford Brawn néven követte el ezt a kis celluloidpazarlást, amely nem egyéb, mint néhány gyengén összetákolt dialógus és egy nagy halom hardcore szexjelenet egymásra hajigálása (mellesleg az első legális hardcore szexfilm Spanyolországból). A szépséges Katja Bienert szenved néhány közelképen, majd hosszú percekig a pornóé a főszerep, az eredmény pedig maga a tömény dögunalom. A film hátteréről egyébként érdekes hírek láttak napvilágot, állítólag Bienert nem is sejtette, hogy a vele forgatott jelenetek bemutatásra fognak kerülni, mint ahogy pénzt sem kapott ezért egy fityinget sem, úgy, mint a stáb többi tagja.

Franco sajnos azt is bizonyítja, hogy a pornótól mentes, nem túl terjedelmes méretű maradványokat is megmosolyogtató dilettantizmussal lehet megtölteni, ezért kénytelenek vagyunk készpénznek venni például azt is, hogy egy nagyhatalmú gengszterfőnökhöz simán be lehet kéredzkedni, az egy szem testőrféleséget a helyiségből kiküldeni, majd az egy szál ing alól egy revolvert előszedni, végül a nagyhatalmú, de annál óvatlanabb gengszterfőnököt jó alaposan keresztüllőni.

Ritka érdektelen egy Franco-próbálkozás sajnos a Perverted Virgin, és ezen még az sem változtat, hogy egy mellékszerepben (a stáblistán egyébként szintén álnéven) a rendező bácsi élete párja, a nemrégiben elhunyt Lina Romay is feltűnik.

Végeredmény: Teljesen felesleges europornó egy cetlin elférő forgatókönyvvel

A film: 2 pont

Las orgías inconfesables de Emmanuelle/The Inconfessable Orgies of Emmanuelle (1982)

Las orgías inconfesables de Emmanuelle/The Inconfessable Orgies of Emmanuelle (1982)

Emmanuelle szereti férjét, ezért szexel vele. Emmanuelle részegen szexel egy leszbikus nővel, ezért férje dühös lesz. Férj ezután szexel leszbikus nővel, Emmanuelle pedig szexel leszbikus nő macsó ismerősével. Emmanuelle ráun macsóra, férje rájön, hogy csak Emmanuelle-t szereti. Emmanuelle újra férjével, macsó pedig a leszbikussal szexel. Kész a film.

Jess Franco mindig is értett hozzá, hogy kis semmi sztorikat szex és erőszak segítségével eladhatóvá tegyen, de jó néhányszor azért ő is mellélőtt. Na most a „The Inconfessable…” című darab még a gyengébb Franco-filmekhez képest is egy nagy nudli. Az egész körülbelül 4-5 szexjelenet (azért nem tudom pontosan, mert közben elaludtam) plusz egy nemi erőszak, ami után Emmanuelle lazán hazamegy, gondolván a rendőrséget minek zavarni ilyen csip-csup üggyel. A legnagyobb baklövése a filmnek a szereplők kiválasztása: egyedül a férjet játszó Antonio Mayans rendelkezik némi karizmával, de a többiek annyira izgalmasak, mint homokszemeket számolni a sivatagban. Emmanuelle szerepében a stáblistán Vicky Adams néven létező francia Muriel Montossé látható, akinek körülbelül annyi kisugárzása van, mint Corinne Clery-nek a koromsötétben. Valószínűleg ez a film nem kapott volna akkora publicitást, ha nincs a címében Emmanuelle neve. Franco elmondja, hogy a producerek szóltak neki, gyártson le valamit, és ez a név legyen ott a címben. Talán mondanom sem kell, a francia klasszikushoz nem sok köze van eme 1982-ben készült altatónak; sajnos színvonalában annál is kevesebb.

A dvd (Anchor Bay) az egyetlen pozitívum: gyönyörű widescreen kép tökéletesre feljavítva, spanyol hang, angol felirat. Van a lemezen egy negyedórás Franco-interjú is, amelyben a rendező továbbra is hangoztatja azon véleményét, miszerint Just Jaeckin béna. Az interjú egyébként nagyon érdekes, Franco kulisszatitkokat is elárul, és mindez odáig vezet, hogy ez a negyedóra sokkal jobban megéri, mint a lagymatag 85 perces szexelés.

Végeredmény: Ez a film sajnos egy nagy semmi

A film: 1,5 pont

A dvd: 9 pont