Schulmädchen-Report Edition (1970-1980)
Wolf C. Hartwig azon
gondolkozott, hogyan tudna egy kis pénzt szerezni. Valami filmet kéne csinálni
- gondolta - lehetőleg nulla költségvetésből, valami olyasmit, ami még nem
volt, és amire tódulna a nép a moziba. Hartwig Úr olvasgatott, olvasgatott,
tájékozódott, majd egyszer csak ezen a címen akadt meg a szeme:
„Iskoláslány-riport”. És ekkor jött a korszakalkotó ötlet: mivel ekkor éppen
1970-et írtunk, küszöbön (sőt, már azon is túl) a világszerte elterjedő szexuális
forradalommal, mi lenne, ha fiatal gimnazista lánykák szexuális kibontakozását
filmesítené meg? A téma úgyis minden iskolában jelen van, csak senki nem beszél
róla. Hát akkor majd mi! - csapott az asztalra Hartwig Úr. - Nem is kell hozzá
sok pénz, kell egy riporter, aki a járókelőknek intim, provokatív kérdéseket
tesz fel, ki kell bérelni egy iskolát, abban egy darab osztálytermet, plusz
kell még egy-két szoba, lehetőleg nagy ággyal. Mi is kell még? A legfontosabb
majdnem kimaradt: a gimnazista leányzók! Nosza, azonnal castingolunk egy párat.
A nagy tervet tettek
követték, és nemsokára el is készült a hetvenes évek egyik legnagyobb
mozisikere, a Schulmädchen Report első része. Hogy mekkora sikert aratott
Hartwig Úr délutáni teázás-kávézás közben támadt ötlete, arra álljon itt két
adat: a sorozat végül tíz év alatt tizenhárom részt élt meg, és az 1970-es első
részre gyenge hétmillióan tömörültek be a mozikba.
A filmek apró
változtatásokkal ugyanazt a mintát követik, vagyis adva van egy Rahmenhandlung,
azaz kerettörténet, mondjuk egy iskolai értekezlet, vagy bírósági tárgyalás,
esetleg kirándulás, melyen a résztvevők (tanárok, pszichológusok, diákok,
kirándulók) felelevenítenek egy-két régi sztorit az éppen adott beszédtémával
kapcsolatban. A sztorik többnyire egy kaptafára mennek, majdnem mindig „iskolás
lány szereti a családapát/tanárát és szexel vele”, vagy „a természet lágy ölén
szexuális kalandokat élünk át”, illetve „konzervatív idős nénik-bácsik orra
előtt csináljuk a témát” áll a középpontban. A szereplőgárda nagyjából
ugyanazokból áll, bár minden rész elején kiírják, hogy névtelen leányzók sora a
cast, Ingrid Steeger például e filmekben tette híressé öltözékben egyre
gyérebb, ám sikerekben annál bővebb pályafutását. Az első három rész utcai
riporterét az azóta tekintélyes, sikeres életutat magáénak mondható
„jószágigazgatót játszottam A Guldenburgok örökségében”-Friedrich von Thun
alakította. Aki imádta a „Klinika” című sorozatot, könnyedén kiszúrhatja Sascha
(„Udo”) Hehn-t is. Rajtuk kívül feltűnik még Heiner Lauterbach, Christina
Lindberg és a szépséges Katja Bienert is.
A lányok kiválasztására nagy
gondot fordítottak, természetesen a castingon alaposan szemügyre vették őket
(persze nem nagykabátban), és aki kinézett 15-16 évesnek, azt szerződtették.
Mivel a lánykáknak csupán annyi dolguk van az epizódokban, hogy egy kis
történetkezdemény után megszabaduljanak minden egyes ruhadarabjuktól, talán
érthető, hogy a „színészi” alakítások változóan mulatságosak.
Az utcai riportok csak az
első három részben vannak jelen, utána „mit húzzuk ezzel az időt, úgysem erre
kíváncsi senki, hanem a csajokra”- jelszóval ejtették a témát, így Thunt is,
helyette a filmek elején és végén megszólal egy férfihang, miszerint: „… hát,
ilyenek a német iskolás lányok…”.
És hogy milyenek a filmek?
Gyerekesek, bugyuták, kiszámíthatóak, porosak, blődek, röhejesek… de muszáj
megállapítani, hogy a leányzók gyönyörűek, erotika van dögivel, és mivel egy
erotikus filmben ez nem elhanyagolható szempont, a célt mindenképpen
teljesítik. Prűdségnek, ahogy ebben a korszakban megszokhattuk, nyomát sem
találjuk; nem úgy kortársainknál, akik „cenzor” fedőnéven bizony alaposan megnyirbálták
az iskolás lányok kalandjait. Számos epizódban volt látható eredetileg
szexuális erőszak, ezt mind egy szálig kiirtották. A legviccesebb így a
negyedik és az ötödik rész, melyeket sikerült 61, illetve 65 percesre
megcsonkítani. A szexuális erőszak kivágásával egyébként a filmek maradék
komolyságát is eltávolították, így gyakran mindent áthat a végtelennek tűnő
bugyutizmus. Ebből a szempontból a mélypont a tizedik rész, melyben „Az
ördögűző” erotikus változata olyan szánalmas, hogy megtekintése után az ember
többnyire csak vinnyogni képes az átélt vizuális kínoktól. A leggyengébb rész
ennek ellenére a kilencedik, amely annyira unalmas, hogy álmatlanságban
szenvedőknek kifejezetten ajánlott. Ezt az epizódot egyébként új ember, Walter
Boos, az addigi rendezőasszisztens és vágó rendezte Ernst Hofbauer helyett (bár
a harmadik és ötödik résznél mindketten jegyezve vannak, mint rendező); talán
ezért is lett ennyire pocsék. De hogy a másik végletet is megemlítsem, a
legjobban sikerült epizód az 1974-es nyolcadik lett, a Hofbauer kétéves
kiszállása előtti utolsó. Hogy miért ez a legjobban sikerült rész? Egyszerű:
ebben láthatjuk a legtöbb ruhátlan leányzót; Hofbauer időleges lelépése előtt
bizonyára úgy gondolta, hogy utoljára még alaposan a húrok közé csap, ennek
megfelelően igazi húsparádét vonultat fel a természetben, a zuhanyzóban stb.
Összességében elmondható,
hogy aki agyatlan seventies-erotikára vágyik, az a „… Report”-filmeknél jó
helyen kopogtat. Aki viszont ebből a korszakból nagybetűs filmet szeretne látni
erotika témában, az válassza inkább „Az utolsó tangó…”, „The Story of O”, „In
the Realm of the Senses” stb. valamelyikét.
A német kiadású doboz mind a
tizenhárom filmet tartalmazza, a már említett vágásokkal, előzetesekkel,
dokumentumfilmmel (ami egy interjú Hartwig apóval), mindez német hanggal.
Amerikában a filmek csak darabokban kerültek kiadásra (nem mind), doboz nincs,
viszont amit kiadtak, az elvileg vágatlan. A német doboz része még az 1973-as
„Tanzstunden Report” is (egy több mint egyórás dokuval), amely egy tánciskola
résztvevőinek szexuális kalandjairól szól, és amely legalább annyira pocsék (ha
nem jobban), mint a doboz már említett kilencedik filmje. A lemezek képminősége
nem rossz, és a borítókon… hát, nem sok mindent bízott a kiadó Kinowelt a
képzeletre.
A filmek:
A nyolcadik 6 pont, a kilencedik 0 pont, a többi: 4 vagy 5 pont, attól függően,
hogy kinek melyik lány tetszik
A doboz: 8
pont
