Kegyetlen utcák/Savage Streets (1984)

Kegyetlen utcák/Savage Streets (1984)

Ha tartalomismertetésről van szó, a videós korszak egyik szent könyve ismét a segítségünkre siet:

A nyolcvanas évek egyik leghírhedtebb amerikai exploitation-filmjéről szólt eme összefoglaló (amelynél most jótékonyan hunyjunk szemet a cím egyes szám, többes szám problematikáján). A tömény brutalitás jelentős részét négy igen antiszociális fiúcska szállítja, kiknek lételeme, hogy mindenkibe belekössenek. Amikor megtörténik a végzetes összetűzés a banda és a tizenegy évvel korábbi ördögűzése óta némileg kikerekedett Linda Blair között, következményként egy tornaterem hátsó fertályában huligánjaink kissé összeverik Linnea Quigley-t, plusz még meg is erőszakolják. A cenzúra itt természetesen már közbelépett, ennek köszönhetően az erőszakot lefelezték, és a megrugdosás is leredukálódott a végső változatban. Azt kell mondanom, hála az égnek, ugyanis ennyi is éppen elég belőle (különösen, hogy ezzel egy időben a női öltözőben éppen több párhuzamos „catfight” is zajlik…). Danny Steinmann filmje a nyolcvanas évek tipikus agyatlanságát hozza magával, ami egy bizonyos fokig elviselhető, de aztán oly mértékben halmozódnak a gyalázkodások (négybetűs szó a sokadikon), ömlik az erőszak, és annyira nulla a karakterfejlődés hogy az már kifejezetten unalmassá teszi az egészet. Az ily módon felettébb egysíkú forgatókönyvet egyébként a producer, Erős János, avagy John Strong időnként saját kedve szerint átírta, de ezzel sem tudta (már ha akarta) megakadályozni, hogy a filmet végül ne temesse maga alá az agyatlanság (vagyis mindenki zsigerből üt, erőszakol, gyilkol). Ami marad, az Blair és a gangleader párharca, melytől szintén nem voltam oda, tulajdonképpen a teljes hihetetlenségig fokozott jelenethalmozás az egész, melynek elején Blair mint a bosszú legyőzhetetlen démona tűnik fel egy nyílpuskával a kezében, hogy aztán a jelenetsor kábé felétől hirtelen ijedt nyusziként menekülni kezdjen (miért ijedt meg váratlanul a többszörösen is harcképtelenné tett ellenfelétől? - Na jó, csak költői kérdés volt…). Nyilvánvalóan itt még a „lezúzunk még egy-két helyiséget”, és a „lángolok egyet” című szcenáriókra is sort kellett keríteni. A BBFC-t mindenesetre nem hatotta meg a dolog, csekély 24 percet vágatott ki a filmből.

A „Savage Streets” sajna színészileg sem túl erős, a barátnők szóra sem érdemesek, a rosszfiúkat játszók az őrjöngésen, és az állandó gonosz vigyorgáson kívül mást nem tudnak felmutatni, Blair-nek meg sok dolga nincs, ráadásul a férfiközönséget kielégítendő még egy kád vízbe is bele kell ülnie - ennek aztán sok értelme nem volt.

A filmnek mindezen deficit ellenére elég sok követője akad, ami azért nem csoda, hiszen nézhetőnek nézhető, bár, mint utaltam rá, az idő nagy részében minden szereplő mintha a saját karikatúráját adná.

Végeredmény: Tipikus nyolcvanas erőszakfilm - óbégató rock-soundtrack, gyengén megírt, hiányos szerepek, vázlatos forgatókönyv és folyamatosan áradó butaság

A film: 5,5 pont

Ja igen, Szent Könyvünk még egy plakátféleséget is leközölt: