Alien 3. - A végső megoldás: Halál/Alien³ (1992)

Alien 3. - A végső megoldás: Halál/Alien³ (1992)

A kilencvenes évek elején jártunk, amikor az Alien-sorozat harmadik részével szembesülhettünk. A Fox nem aprózta el: a történet íróira, tervezésre és egyebekre több, mint 13 millió dollárt költöttek, de valószínűleg a stúdió fejesei sem számítottak arra, hogy a fiatal rendező, David Fincher csak közel három évvel az első történetváz elkészülte után fog hozzákezdeni a forgatáshoz. Rengeteg ötlet merült fel a kezdet kezdetén - az idegenek lerohanják a Földet, vezérük, egy monstrum idegen lerombolja New Yorkot; Ripley és Newt egy idegent hajszol egy nagyvárosban -, de a szülőatyák, Walter Hill, David Giler és Gordon Carroll nem voltak ezekért túlságosan oda, így maradt a klausztrofóbikus kergetőzés 1979 mintájára. A trió Sigourney Weavert is bevonta a fejtörésbe, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Weaver könnyebben elvállalja a főszerepet, ha van része a sztoriban.

Két epizódról is szóltak a tervek. A harmadikban Michael Biehn vitte volna a prímet, mint Hicks egy Weaver-cameóval, míg a negyedikben aztán maga Ripley is visszatért volna. Ridley Scott is visszatérne? Sokan szerették volna, de a rendező nem ért rá ekkoriban. Forgatókönyvírásra William Gibsont tervezték felkérni, aki a Társaság által létrehozott idegen hadseregről, kómába esett Ripley-ről, Bishopban rejtőző arctámadóról és Hicksről, mint vezérről írt, mintegy előkészítve a negyedik részt. Gibson 1987 decemberére fejezte be az írást, de az eredmény senkit sem nyűgözött le. Végül megpróbálták összehozni Renny Harlinnal, hogy közösen ötleteljenek, de Gibson ekkor kimentette magát, és angolosan távozott. Harlin ekkor megemlítette Eric Red nevét (Alkonytájt - Near Dark), mint aki átírhatná a sztorit. A fejesek beleegyeztek. Red: „Öt hétig dolgoztam nekik, de nem tudták, hogy mit akarnak.”

Red új karaktereket vont be (Ripley kezdett kiesni a történetből), és 1989 februárjában előadta ötleteit egy vázlat formájában. Hill és Giler nem voltak elájulva. És ami érdekes, még Red mentora, Harlin sem tartotta túl meggyőzőnek a vázlatot, amely genetikai kísérletekről szólt. Harlin egyébként ekkor lépett le, hiszen további munkákat kapott (Die Hard 2…). Gilerék ezután visszatértek Gibsonhoz, pontosabban az ő kreálmányához, és egy David Twohy (később: A szökevény, 1993) nevű úriemberrel turbóztatták fel a szkriptet. Twohy telerakta a könyvet hidegháborús témákkal, melyek azonban pont ekkoriban váltak anakronisztikussá - 1989-et írtunk ekkor. Sebaj, Twohy ejtette a hidegháborút, viszont kihagyta Ripley-t is - erre a Fox utasította Twohy-t, hogy a hősnőt tegye vissza.

Gilerék eközben rendezőt kerestek. A Harlin utáni következő jelölt a „Navigátor: középkori Odüsszeia” új-zélandi direktora, Vincent Ward volt, aki az éppen „forgalomban lévő”, Ripley-re átírt Twohy-sztori helyett a saját ötletével állt elő. Eszerint Ripley egy űrbéli szerzetesrend köreiben landolna, melynek tagjai elutasítják a modern technikát, és mindenkit betolakodónak tekintenek. Az űrállomás egy óriási, gótikus fakatedrális - fegyverek egyáltalán nincsenek. Wardot azonnal szerződtették, és mellé még John Fasanót is (Megint 48 óra), akitől azt várták, hogy a sztorit nagyon-nagyon gyorsan papírra veti.

Igen ám, de Twohy eközben még mindig alkalmazásban volt, és befejezte a feladatát, hogy aztán a médiából értesüljön Ward megbízásáról. „Nem hallottam többet felőlük. Igaz, amit mondanak: Hollywood jól megfizeti az íróit, de úgy bánik velük, mint egy rakás szarral.” - nyilatkozta búcsúzóul.

A producerek eközben Fasano szkriptjét is megdolgozták kissé, mivel úgy vélték, Ward látomása túlontúl elnyom minden mást. Eredmény: teljes ötlettelenség. Megoldás? Még félmillió dollár, és plusz egy író (ezúttal Larry Ferguson, „Vadászat a Vörös Októberre”). Ennek az eredménye: miután Ferguson is előállt saját ötleteivel, rövid úton kirúgták.

Mivel a forgatásnak néhány héten belül el kellett kezdődnie, vészmegoldásra volt szükség, és még 600 000 dollárra. Ward ekkor távozott, Fincher érkezett helyette. Az ekkor 28 éves Fincher egy agyonajnározott Paula Abdul - videóval a háta mögött érkezett a produkcióba, és rögtön szembesült azzal, ami minden rendező rémálma: nem volt forgatókönyv, csak egy 40 oldalas papírköteg, amit aztán naponta toldoztak-foltoztak. Amint egy újabb telegépelt papír érkezett Fincherhez, már tudta, hogy azt másnap neki kell állni leforgatni. A forgatás (tervezett) vége felé senki sem tudta, hogy ténylegesen vége is lesz a munkának, és lám, vissza is hívták a stábot jelenetpótlásra. Amikor pedig a Fox kitalálta, hogy egy teljesen új befejezés kell, Weavert is vissza kellett hívni, akinek azonban már eléggé visszanőtt a haja, ezért az újabb borotválásért 40 000 dollárt követelt (a problémát végül a maszkmesterek oldották meg). Fincher végül háromórányi anyagot rakott össze, melyből a legkeményebb részek azonnal repültek, így például dobozba került Newt aprólékos részletességgel bemutatott boncolása is.

És hogy mit tartalmazott a Finchernek küldözgetett, forgatókönyvre hasonlító papírköteg?

Ripley és társai mentőkabinostul a Fiorina 161 nevű börtöntelepen landolnak, ahol az egyedüliként életben maradt Ripley-t nem fogadják kitörő örömmel. Ripley-vel együtt azonban egy idegen is érkezik, és a lény gyorsan elkezdi kiirtani a retardált bűnözőkből, egy orvosból és két főnökből álló személyzetet.

Ha az Alien harmadik részét röviden kellene jellemeznem, így szólna: felesleges film, nyilvánvaló koncepcióval. Felesleges, mivel az első két rész olyan bődületesen nagy remekmű, olyan remekül összerakott szkriptekkel, hogy ez a több éven át csak fércelgetett, toldozott-foltozott könyv csak gyengébb filmet eredményezhetett. És nyilvánvaló is a koncepció, hiszen nyilvánvalóan azért kell kinyírni minden túlélőt a második részből, hogy ne kelljen vesződni szerepük megírásával, így Ripley egyedül futkoshat az idegen elől; és nyilvánvaló, hogy azért kell börtönbolygó nulla fegyverzettel, hogy a lény minél több töltelék szereplőt gond nélkül szétszedhessen (a kezdés méretes logikai hibáiba most inkább nem mennék bele).

Mindazonáltal „A végső megoldás: Halál” egy nagyon jó film lenne, ha önmagában állna, a két előzmény nélkül. Kellően nihilisztikus a hangulat (Fincher nagyon ért az ilyesmihez, lásd 1995-öt), és a nehézségekhez képest jól össze van rakva a film. Csak éppen ha választani lehet, százból százszor az első kettőt választanám.

Végeredmény: Sok sebből vérző, de alapjában véve nem rossz harmadik epizód, melynek azonban küldetése volt, hogy felérjen az első kettő szintjére - ez nem sikerült

A film: 7 pont