Variola Vera (1982)
Valahol Afrikában egy férfi ajándékot vásárol, majd Európába
utazik, ahol a fekete himlő tüneteit kezdi mutatni. Az orvosok a kórházban
először nem veszik komolyan, ágyba fektetik megfigyelésre. A beteg aztán
magánkívül bolyongani kezd, és folyamatosan vért köp. Kisvártatva kitör a
járvány, amely nem kímél senkit, a hatóságok pedig éppen csak időben lépnek
közbe, hogy karantén alá helyezzék az épületet…
A helyszín Belgrád, egy éppen átlag feletti felszereltségű
kórház. Ideális tér egy „vírusos” horrorfilmhez, ám Goran Markovic filmje
nemcsak sokkoló jeleneteket, hanem számos érdekes karaktert is felsorakoztat.
Itt van például az új doktornő, akit befolyásos szülője mindenre fittyet hányva
megpróbál kijuttatni a kórházból, vagy az igazgató, akiről a halálos
bonyodalmak közepette kiderül, hogy orvosi esküje ellenére nem éppen a becsület
és az önfeláldozás a legfontosabb erénye. És természetesen jelen van egy
főhősnek is nevezhető doki (Rade Serbedzija), akinek lételeme a nők után való
futkosás (már szimplán a telefonban megpróbálja elcsábítani kolléganőit), és
aki szintén benyeli a nagy százalékban halállal végződő kórt.
A tünetek rémisztők, az áldozat fejét-testét borzasztó
fekete kiütések lepik el, végül teljesen beborítják, azzal annyi. A film
tulajdonképpen végig egyensúlyoz a horror és a dráma között, előbbi
leghatásosabb jelenete talán az, amikor az alagsorban hirtelen előtűnik a
szintén megfertőződött fűtésszerelő. A hangulat „kellemesen” borzongató, a
befejezés egy csattanóval is szolgál (amikor már azt hihetnénk, hogy…, akkor
egy tárgyat megpillantva kiderül, hogy mégsem), talán csak annyi kifogásom van,
hogy a vírus hatását és erejét egy kissé jobban, részletesebben demonstrálhatta
volna a film. Ennek ellenére a „Variola Vera” bőven megnézésre javasolt, akár
egynél többször is.
Végeredmény: Színvonalas „vírushorror” Európából
fordulatokkal és jó szereplőkkel
A film: 9 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése