The Orphan Killer (2011)
Egy maszkos férfi egy több sebből vérző nőt terrorizál a
háztetőn. Mint néhány flashbackből kiderül, ők ketten testvérek, de egy
tragikus, és szörnyű esemény miatt útjaik korábban elváltak. Audrey a tanári
pályát, testvére viszont hűen gyermekkori bűnéhez a gyilkolást választotta…
„Ez a horrorfilm 2011 legjobbja” - lehetett olvasni néhány
fórumon tárgyalt alanyunkról. Ha árnyaltan szeretnék fogalmazni, azt írnám, ez
így erős túlzás. Ha kevésbé árnyaltan, akkor azt, hogy ez a megállapítás egy
nagy vicc. A „TOK” ugyanis egy egyhangú, és nagyon-nagyon ostoba horror, amely
fordulatok és tisztességesen összerakott szkript helyett egyvalamivel tud
szolgálni: vérrel. A vér literszámra, sőt, hektoliterszámra folyik, a maszkos
úriember (aki gyermekkorában egy gyenge percében ripityára törte egy
osztálytársa koponyáját, mire föl a gonosz tanár nénik egy maszkot adtak rá
büntetésképpen - hol volt itt a gyermekvédelem?) nem kímél senkit, de
testvérkéjénél azért megáll egy hosszabb időre, és alaposan megkínozza.
És más nem is történik a 82 perces játékidő alatt. Amikor
éppen nem ömlik az embert éltető nedű, akkor csak ordas kliséket láthatunk, úgy
mint „kinézek, ott áll, másfelé nézek, majd megint oda, és már nem áll ott”, de
említhetném még magát a maszkot is, ami szimplán csak egy Halloween-koppintás.
A többi már csak apróság, és leginkább a vicc kategóriája: a sorozatgyilkosunk
néha csubakkásan bőg, az alkotók azt hiszik, hogy ha végig dübörög a metál,
akkor az már hatásos filmzene, a produceri teendőket is magára vállaló
főszereplő, Diane Foster meg még egy kis (felesleges) meztelenkedést is bedob
(reméljük, ezért egy kicsit több pénz jutott neki a gázsikból), bár ne legyünk
igazságtalanok, a legjobb alakítást még így is ő nyújtja a gyenge választékból.
Végeredmény: Mindent vegyünk el a Halloween-ból, ami jó
volt, és adjunk hozzá sok-sok vért
A film: 2 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése