Carlo Lizzani-doppelpack, 1. rész: Kleinhoff Hotel (1977)

Carlo Lizzani-doppelpack, 1. rész

Kleinhoff Hotel (1977)

Egy fiatal nő (Corinne „O” Clery) döbbenten látja, hogy repülőgépe nélküle indul el. Nincs más választása, mint történetünk színhelyén, Berlinben egy szállodát keresni, és ott éjszakázni. A nő végül a címszereplő helyiséget választja, különösen, mivel ide néhány éves emlékképek is kötik. A szomszéd szoba is foglalt, de mivel a két termet csak egy hangfelfogás szempontjából hatástalan ajtó választja el, hősnőnk gyorsan megtudja, hogy szomszédja egy terrorista (Bruce Robinson), aki többnyire azzal van elfoglalva, hogy őrjöngve tépelődik és emészti magát, valamint barátnőjével (Katja Rupé) testi örömöket él át. A terroristának fogalma sincs róla, hogy egy nő lesi életét, és arról sem, hogy az a bizonyos nő a szállodát elhagyva mindenhová követi is… akár még a jövőben esedékes gyilkosságai helyszínére is.

Carlo Lizzani, az olasz filmgyártás nagy öregje a hetvenes években főleg politikai-társadalmi-erotikus drámáival öregbítette hírnevét. Két leghíresebb (vagy inkább leghírhedtebb) műve ebből az évtizedből a „Storie di vita e malavita”, amely a „The Teenage Prostitution Racket” címen híresült el, másik pedig tárgyalt filmünk, a „Kleinhoff Hotel”. A történet tulajdonképpen egy helyszínen, egy hotelben játszódik, csupán néhányszor jár a kamera a falakon kívül. Bár a mondanivaló eléggé megkopott, és Robinson szenvedése unalmasnak hat egy idő után, a gyönyörű Clery és kihagyhatatlan erotikus jelenetei mindenképpen kárpótlást jelentenek; a produkció éppen ezért nyugodtan tekinthető szimpla erotikus drámának is. És igen, van egy húzósabb jelenet is, melynek során látleletet kapunk a berlini éjszakai életből, és amelyben Clery-t más éjszakai pillangókkal együtt begyűjti a karhatalom egy bárból, majd az őrsön alapos motozásnak veti alá. Valljuk meg, az erotikus jelenetek mellett valószínűleg ez a kis rendőrségi intermezzo is hozzájárult a film dvd-n való megjelentetéséhez.

Azon a dvd-n, mely a Rarovideo jóvoltából jelent meg, és amely erősen közepes képminőséggel lepi meg vásárlóját. Az extrák között találunk egy dokut a terrorizmusról, valamint biográfiákat is. Szerintem megéri megszerezni a lemezt, mert ritkaságnak számít, és aki szereti a hetvenes évek gátlástalan olasz filmművészetét, az végre ezt a filmet is élvezheti, a kiadónak köszönhetően angol mono hanggal.

Végeredmény: Kissé poros erotikus dráma

A film: 6,5 pont

A dvd: 6 pont

Iszonyú félelem/… e tanta paura/Plot of Fear (1976)

Iszonyú félelem/… e tanta paura/Plot of Fear (1976)

Látszólag összefüggés nélküli gyilkosságok történnek, egy hajdani illusztris társaság tagjai haláloznak el szép sorjában. A halottak között azonban utcalány is található, ami még nehezebbé teszi a rendőrség, pontosabban Lorenzo Romei (Michele Placido) dolgát. A felügyelő segítségére egy másik prostituált, Jeanne (Corinne Clery) siet, aki kapcsolatban állt némelyik elhunyttal. Egyre inkább az a valószínű, hogy a korabeli társaság egy valódi bűnszövetkezet volt, melynek vezetője azóta köddé vált. De vajon melyik az az erő, amelyik a banda felett áll?

A „Plot of Fear” az ellentétek filmje. Minden szempontból, minden kategóriában nyújtja a legjobbat is - de gyakran gyengébb fokozatba is kapcsol. A történet komplex, a jó öreg iskolát követi, nevezetesen a kis részletekből áll össze egy legfelsőbb köröket is érintő hatalmas egésszé. Probléma: Paolo Cavara rendező időnként óriási zavart kreál, mindent összekuszál, majd talán saját maga is belezavarodván a szálakba lázasan igyekszik a következő tíz percben vadul megmagyarázni mindent. Van egy remek üldözéses akciójelenetünk, utcákon, lépcsőkön, autókon át felügyelő és rosszfiú között. Probléma: mint kiderül, ezzel a jelenetsorral szinte semmit sem halad előre a sztori. Irgalmatlanul jó a stáb, ráadásul nemzetközi beütésű: Michele Placido mellett itt van nekünk Corinne „O” Clery, Tom „Dallas kapitány” Skerritt és Eli „A Csúf” Wallach is. Probléma: a négy nagy névből kettő el van vesztegetve, Skerritt rendőri fejesként félóránként üvöltözik egyet Placidóval, Clery kisasszonynak pedig egy kötelező szexjeleneten, és állandó mosolygáson kívül szinte semmi dolga sincs. A finálé jól megkomponált, izgalmas, ügyesen fejezi be az időnként túl bonyolult sztorit. Probléma: Cavara a kelleténél többször is elsüti a „halottnak hisznek, holott élek, mint Márton Heves megyében”-poént. Tehát, mint feljebb írtam, a „Plot of Fear” az ellentétek filmje. Két remek momentumra akad egy gyengébb, négyre kettő, tízre öt, és így tovább.

A dvd a Rarótól nagyon szép képpel bír, van angol hang és felirat is, plusz biográfiák. A hátsó borítón lévő fotók közül az egyik nem ebből a filmből származik, és az kissé vicces, hogy a főszereplő Placido nem szerepel egyiken sem.

Végeredmény: Időnként nagyon jó, időnként gyengébb bűnügyi film sztárparádéval

A film: 7,5 pont

A dvd: 8 pont

Autostop rosso sangue/Hitch-hike (1977)

Autostop rosso sangue/Hitch-hike (1977)

5 évvel két leányzó bántalmazása után, és 3 évvel egy egész (parkszéli) ház népének szadizása előtt David Hess feltűnt a végtelen országúton is. Erőszakos természetének szenvedő alanya ezúttal egy házaspár (Franco Nero, Corinne Clery), melynek tagjai 9 év együttélés után már igen megkeseredett kapcsolatban állnak egymással. A veszély azonban ismét összehozhatná őket, hiszen attól a perctől kezdve, hogy az autójukba gyanútlanul felvett stoppos egy pisztolyt húz elő, életük komoly veszélybe kerül. Végtelennek tűnő utazás kezdődik, melynek során a pszichopata stopposnak köszönhetően sok vér folyik, de az erőszak a házaspárt is megfertőzi…

A Blue Underground igen jót tett az exploitation-rajongókkal, amikor megjelentette dvd-n Pasquale Festa Campanile szadista road movie-ját. Hess hozza a formáját, Corinne „O” Clery gyakran lemeztelenedik, Franco Nero (aki tényleg leamortizálta a jobb csuklóját, ezért van az sokáig bekötve a filmben) pedig elemében van. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Clery is remek alakítást nyújt, de elmondható, hogy a három karakter bravúrosan van megírva, a házaspár például nem segítségért ordítozik, szenved és menekül 100 percen át, hanem gyakran köpönyeget forgat - ennek persze fő motivátora a hátsó ülésen heverő kétmillió dollár. Az utolsó másodpercig tartó fordulatok sora, az emberi aljasság bemutatása (nemcsak abból az irányból, amerről várnánk) keveredik vérrel, benzinfüsttel, szexualitással és még egy kis Spielberg/Párbaj-féle „teherautó lökdösi a személyautót” múltidézéssel is.

A filmet egyébként Olaszországban forgatták, de Amerikában szerették volna. A stáb ezért egy „amerikai kinézetű” tájat keresett, és azt teleaggatta angol nyelvű táblákkal az éppen erre járó amerikai turisták legnagyobb zavarára, akik azt hitték, hogy túl sok volt a sör, átaludták a hazautat és már megint otthon vannak.

Meg kell említeni a remek operatőri munkát (Franco Di Giacomo, Giuseppe Ruzzolini), hiszen a kamera néha tényleg a leglehetetlenebb szögekből mutatja az eseményeket; Ennio Morricone közreműködése meg már csak hab a tortán.

Ha a Kedves Olvasó kicsit is exploitation-rajongónak tartja magát, akkor a „Hitch-hike” igen előkelő helyre kerül majd a polcán.

A film anno vhs-en jó sok vagdosást élt meg, a befejezést például teljesen lebutították. A mellbevágó utolsó képeket lerövidítették, és elég bénán vágtak össze valamit a meglévő kockákból. A BU dvd-je ellenben vágatlan, angol hanggal, csúcsminőségű képpel, trailerrel és interjúkkal várja vásárlóit. A halláskárosultak továbbra sem tartoznak a kiadó célcsoportjai közé, mivel felirat egy szál sincs.

Végeredmény: David Hess az országúton is megmutatja, mitől döglik a légy

A film: 10 pont

A dvd: 8 pont