Egy kastély, két náciploitation - Helga
és Nathalie (1977, 1978)
A hetvenes évek második
felében valóságos sorozatgyártás indult a náci horrorokból. A fő téma a női
foglyok kínzása, illetve a náci árulók kiszűrésére létrejött szexosztagok
létrehozása volt, és bizony némelyik film irgalmatlanul brutálisra sikerült, de
volt olyan is, amelyen helyenként el lehetett aludni. Utóbbi oka főként az
volt, hogy több filmben is megegyezett a stáb, a történet jelentős része, a
helyszínek. Miután a készítőknek az „Elsa Fräulein SS” és a „Hitler különleges
vonata” után elege lett a vonatozásból, és a mozdonyfüst okozta folyamatos
krákogásból, úgy döntöttek, hogy a kínozgatást inkább nem mozgó helyszínre
viszik át. Például egy szép kastélyba; egy ilyen helyszínen forgatták például a
Helga, la louve de Stilberg/Helga, She
Wolf of Spilberg (1977)
című náci horrort, amelynek
története annyi, hogy Helga, a nagyon gonosz néni egy kastélyban szadizza a női
foglyokat, különösen azokat, akik nem akarnak vele bemászni az ágyba. A
szépséges, és állandó náci horror-szereplő Patrizia Gori szintén szabódik egy
keveset, majd rájön, hogy Helga ágyában heverni jobb, mint egy koszos pincében,
de végül szökésre szánja el magát. A film végén a jól megszokott lövöldözés
következik néhány szakadt partizán és a kastély béna őrsége között, majd egy
negatív(nak) szánt befejezés, ami igazából senkit sem érdekel, mert eddigre már
a néző kidühöngte magát azon, hogy mennyire vér-, és kínzásmentes Patrice Rhomm
direktor tákolmánya.
Helga, a nőstényfarkas eléggé fogatlannak bizonyul e
langyos másfél órában. Néhány fokkal jobb darab a
Nathalie rescapée de l’enfer/Nathalie:
Escape from Hell (1978),
amelyben legalább egy
keveset törődtek a sztorival. Az ebben a filmben még meztelenebb Patrizia egy
orvos-ügynököt játszik, aki bekerül jól ismert kastélyunkba, ahol egy másik
ügynököt kell megtalálnia. A célszemélyt a fogoly nők között kell keresni,
akiket a veszedelmes Helga Hortz tart állandó rettegésben. A történet tűrhető,
még egy kisebb csavar is van benne a megtalálandó fogoly kémnő személyét
illetően. Jacqueline Laurent sem rossz, sátáni kacajával, fekete bőrszerkójával
egészen emlékezetes. A filmet Alain Payet követte el, aki egy nap valószínűleg
arra ébredt forgatás közben, hogy a kastélybeli náci orgia felvétele van soron,
de neki semmi kedve az egészhez (lehet, hogy a prostikat játszó „színésznőket”
egy stábon belüli buli után tévedésből korábban hazaküldték). Payet azért
kétségbe nem esett, szépen előásta a „Hitler különleges vonata” vonatkozó jeleneteit,
és beleollózta a „Nathalie”-ba. Egy pillanatig még szegény megboldogult Sandra
Mozarowsky is feltűnik az orgia közepette egy kanapén ülve. Hátha másért nem
is, már ezért érdemes volt leforgatni a különleges vonatot.
De nézzük a „Nathalie”
pozitív oldalát: Gori sokat meztelen (bár a sztetoszkóp ritka bénán áll a
kezében), van egy kis korbácsolás és aránylag jól pörögnek az események, még
egy drámai befejezésre is futotta. A filmmel az a legnagyobb bajom, hogy még
mindig inkább lightweight kategóriájú a témájához képest, és aki megnézi a
trailerét, annak szinte felesleges magát a filmet megnéznie, mert a
keménykedés, az összes exploitation-elem belefér (és benne is van!) ebbe a pár
perces kedvcsinálóba.
A dvd nem rossz, a
hatlemezes „Nazi Cult Collection” alkotói a „Nathalie”-hoz felkutatták az angol
szinkront (nem értem, az amcsiknál miért nem jelent meg, a szép emlékű
Xploitedcinema oldalán is csak a francia nyelvű változat volt kapható), a
képminőség elmegy, a filmek - úgy tűnik - vágatlanok.
Végeredmény: Butuska náci-horrorfilmek érdekes "technikai megoldásokkal" (...)
A filmek:
4 és 5,5 pont
A dvd-k: 7
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése