Fanny Hill (1983) aka. Fanny Hill - The
Memoirs of a Woman of Pleasure (1983)
A 18. századi Angliában
vagyunk, Fanny Hill kevés pénzével erszényében postakocsin Londonba utazik, de
már az érkezéskor bajba kerül: tolvajnak nézik, és üldözőbe veszik. Egy nyájas,
idős asszony veszi pártfogásába, aki egy bordélyházat vezet. Fanny itt
ismerkedik meg élete nagy szerelmével, akivel csak sok kaland, szenvedés,
nélkülözés és szex után találkozik újra…
A nyolcvanas évek elején egy
időre életre kelt az erotikus kosztümös vígjáték-kalandfilm. 1983-ban például a
franciák az ezeken a hasábokon már méltatott (?) „Lady Libertine” című
produkcióval lepték meg (férfi)közönségüket, Angliában pedig ugyanebben az
évben a néhány nagy névvel felturbózott „Fanny Hill” került bemutatásra. A
„Fanny Hill” amiért készült, azt a célt teljesíti: jó sok a szex, a szépséges
Lisa Foster (aki Raines néven szerepel a stáblistán) pedig folyamatosan kibújik
ruhácskájából, és így futkározik a kamera előtt. A filmmel egy probléma van, de
az elég nagy: a szexen és meztelenségen kívül körülbelül 5 perccel a
megtekintés után már semmire sem fogunk belőle emlékezni, és joggal, mert
tulajdonképpen nem sok történik. Fanny itt-ott szenved egy keveset, az
eseményeket - még mielőtt bármiféle súlyuk, drámaiságuk lehetne - gyakran
elnyomja a blődlizés, Oliver Reed meg ripacskodik egy sort, vagyis játszik a
filmben, de minek. Shelley Winters aránylag jobban jár nagynevű kollégájánál,
és neki legalább néhány percre sikerül elérnie azt, hogy a néző a történetre
figyeljen és ne a másodperceket számlálja unalmában a gyönyörűséges Lisa
következő vetkőzéséig. Több szót igazából nem érdemes vesztegetni e filmre;
Raines/Foster kisasszony domborulatai észveszejtők, a korabeli város felidézése
tűrhető, ahogy a jelmezek is, a rendezés (Gerry O’Hara) észrevétlenül
semmitmondó, a történet pedig drámai és egyéb csúcspontoktól is mentes,
mondhatni lagymatag.
A dvd vicces kiadvány: a kép
vhs-minőségű full screen, ennek ellenére a kiadó Trinity fontosnak tartotta a
hátsó borítóra írni, hogy digitally mastered. Ez úgy tűnik egy ilyen tréfás
kedvű forgalmazó. A kiadás valószínűleg vágott (azt hiszem a leszbikus szexet
rövidítették meg, egy színpadias szexelőadás a bordélyházban pedig igen
gyanúsan néz ki, valószínűleg innen is kiollóztak valamit), de olyan mindegy. A
Trinity mindenesetre 90 percet hazudik a borítón, más kérdés, hogy a lemez 80
minutumig tart. A címlap elég olcsó, még egy nyamvadt képre sem futotta a
filmből, inkább az eredeti plakátot próbálja felidézni több-kevesebb sikerrel.
Végeredmény: Talán majd egy másik feldolgozás jobban sikerül
A film:
4,5 pont
A dvd: 4
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése