L’ultima orgia del III Reich/Gestapo’s Last Orgy aka. Caligula Reincarnated as Hitler (1977)

L’ultima orgia del III Reich/Gestapo’s Last Orgy aka. Caligula Reincarnated as Hitler (1977)

Második világháború, egy munkatábor, benne női foglyokkal: a tábor vezetője, von Starker előbb a frontra tartó katonáknak szervez egy kis összejövetelt a fogva tartott nőkkel, majd az egyik legszebb nőt kiszemeli magának, és úgy dönt, hogy megismerteti vele a pokol legmélyebb bugyrait. A nő, Lise csak egy dolgot akar: bármilyen áron túlélni a tábort, a szadista tiszteket, a háborút. Bár minden létező borzalomban része lesz, Lise túléli az öldöklést, és a már elhagyatott táborban, a romok között újra találkozik von Starkerrel…

Elérkeztünk a náciploitation műfajának egyik kiemelkedő darabjához. A „Gestapo…” ugyanakkor meglepetést is okoz, ugyanis nemcsak brutalitásban kiemelkedő, de mint film is értékelhető. Ellentétben azokkal a náciploitation darabokkal, amelyeknek blőd története van, filléres a megvalósítása és csak a betegesség terén váltják be a reményeket, a „Gestapo…” olyan forgatókönyvvel szolgál, amelynek van eleje-vége, a brutalitás aránylag jól megindokolt (nem csak a levegőben lóg) és még korrekt megvalósítást is kapunk. A film flashbackek sorozata, kínzó és áldozata emlékszik vissza az eseményekre, majd végül ez a kerettörténet is erőszakba torkollik.

Megmondom őszintén, rám az erőszak a vásznon csak akkor tud hatást kifejteni, ha értelmes forgatókönyv, atmoszféra veszi körül. Az olyan erőszakfilmek, amelyek agyatlanok, csak az erőszakért jönnek létre (különösebb kohézió nélkül), egyszerűen dögunalmasak. A mindenféle perverziót felvonultató Singapore Sling, vagy mondjuk a francia botrány(osnak szánt)film, a Baise-moi vetítése alatt én többnyire egy kényelmes párnáról álmodoztam, annyira egyhangúak voltak. Ebbe a csapdába esik a legtöbb náci horror is, mivel hozzák a kínzást, a meztelen nőket, de normálisan megírt történetet már nem. A sztorik elég idétlenek, valljuk meg, a női szexosztagok kiképzése az árulók kiszűrésére elég gyengus alap a sok-sok szexjelenethez (bár kétségtelenül a műfajon belül hatásos, és gyorsan a lényegre törő).

Nos, a „Gestapo…” végre valami újjal áll elő. Egy kétszemélyes drámával, ahol - csodák csodája - még karakterfejlődésünk is van. Nagyon jó figura Liséé, aki mindenképpen túl akarja élni a nácikat, és ennek eléréséhez sokféle trükköt (behízelgés, engedelmesség, ellenállás) bevet. Von Starker karaktere sem rossz, a náci tiszt a legkegyetlenebbek közül való, de ahhoz túlságosan is filozofikus, élvezetre törőbb a brutalitása, semmint hogy egy szimpla golyóval véget vessen Lise életének.

Most akkor rátérnék a műfaj szépségeire a „Gestapo…” tekintetében. A film elképesztően brutális (Angliában a mai napig be van tiltva), és hogy ezt így „papíron” bebizonyítsam, íme egy kis felsorolás: egy szadista női tiszt kiskutyáit szeretné megetetni, ezért erre a célra kiválaszt egy alacsony termetű fogolynőt. Jó pár másodpercig élvezhetjük vizuálisan a nő széttépését különböző nagyságú húskupacokra. A tisztek von Starker vezetésével egy „érdekes” étel elfogyasztása után egy ájult foglyot fektetnek az asztalra, lemeztelenítik, lelocsolják alkohollal, végül felgyújtják. Az egyik náci - egy lófejű, bajuszos állati pofa - megerőszakolja az egyik rabnőt (az nem ellenkezik, mert éppen egyik társát akarja megmenteni), majd gúnyos röhögésben tör ki, és áldozatát meztelenül egy savas-meszes medence fölé lógatja, majd bele is ereszti. De eltüzelnek még terhes nőt is, Lisét pedig fejjel lefelé akasztják fel úgy, hogy a feje egy patkányokkal teli ládába érjen; von Starker eközben behatóan részletezi, hogy egy megkötözött személy pusztán az arcával miként tudna védekezni néhány megvadult patkány ellen.

A drámai események és az iszonyatos brutalitás kellően letaglózó lehet a gyanútlan néző számára, ráadásul mindehhez gondoljunk még hozzá egy vadul hempergős szexjelenetet is Lise és a tábori orvos között. Lisét egyébként Daniela Poggi alakítja, aki, ha minden igaz a későbbiekben már nemigen büszkélkedett ezzel a filmmel, sőt, még az önéletrajzában is igyekezett minimális szót ejteni róla (konkrétan egy vak hangot sem). Pedig nem rossz, amit látunk tőle, jó adag drámaiságot visz a szerepébe (ami azért nem is volt olyan nehéz, pláne például akkor, amikor egy Lüger csövét szopogatja másodperceken át). Cesare Canevari rendező munkájára sem lehet egy rossz szavam sem, a film nagyon jól össze van rakva.

A dvd az Exploitation Digital kiadványa, angol hanggal, gyönyörű képpel - egészen az utolsó 3-4 percig, amikor szemcsésre vált (de ezt egy korai feliratban megelőlegezi a forgalmazó, elnézést kérve - meg van bocsátva). Néhány trailer, galéria van még, és a menük alatt egy német dal dübörög; az énekesnőnek jó torka van, az a sor pedig, hogy „… az élet azért még szép lesz” cinikusan illik a filmhez.

Végeredmény: Aki bírja gyomorral...

A film: 9 pont

A dvd: 7 pont