Gyilkos tréfa aka. Szórakozás/Amusement (2008)

Gyilkos tréfa aka. Szórakozás/Amusement (2008)

Egy fiatal pár autózik a végtelen országúton. Egy kamionos, és egy másik, barátságos autós javaslatára letérnek a főútról, és kerülve mennek tovább. Nemsokára a pár nőtagja megkötözve hever egy autó mélyén. Egy kicsit távolabb egy fiatal lány két neveletlen süvölvényre vigyáz egy nagy házban, amikor a sok játékbohóc közül az egyik igen furcsán kezd viselkedni. Az eredmény: a szőke lányka szintén feliratkozik az elraboltak listájára. Még távolabb, egy másik fiatal pár női tagja nagyon aggódik, egy ismerőse, és fiúja is eltűnt egy nagy házban: ő is belopódzik, és ezzel betársul a két korábban elrabolt barátnője mellé. Ők hárman ugyanis már gyerekkoruktól ismerik egymást, most pedig mindhárman egy pszichopata gyilkos fogságába estek. A tébolyodottan kacagó bűnözőnek elég sok régi sérelmet kell megbosszulnia a három foglyán…

John Simpson horrorfilmjének egyik magyar címváltozata a „Szórakozás”. Nos, ha valaki egy borzalmas színvonalú, lyukaktól és kliséktől hemzsegő, egy hatéves értelmi szintjén megírt forgatókönyv megvalósítását kívánja megtekinteni, annak meglesz a szórakozása. Ha ebben a sorban kezdeném el részletezni a logikai bakikat, amelyek előfordulnak, valószínűleg öt oldal múlva sem tudnám abbahagyni. Ami a legnagyobb baj, hogy még a logikátlanságoknál is van nagyobb baj. Nevezetesen az, hogy az „Amusement” is azon futószalag-horrorok közé tartozik, amelyek sokat ígérnek, de ehelyett csak ostoba kliséket, ezerszer látott idiotizmust ontanak magukból, miközben azt hiszik, hogy hú-de-nagyon-félelmetesek. A filmen azonban nem megijedni, hanem leginkább szánakozni lehet. Így szánalmas például az, ahogy a gonosz simán elengedi az egyik elraboltat, csak hogy bekergetőzzön vele egy ablakos-üveges helyiségbe, ahol a másik két leányzó van kikötözve. Ezzel az a probléma, hogy ez az idióta elöl tartja a teljes szikekészletét, és az elengedett lány simán útba ejti ezt a készletet, és el is süllyeszt a markában egy kést. Gratuláljunk ezért Gonoszunknak, nagyon ügyes volt! Nyilvánvaló, hogy ha valakit elrabolunk, méghozzá azzal a nemes céllal, hogy kis játszadozás után megöljük, akkor elengedjük, és még szúrószerszám-arzenált is biztosítunk számára. Ugyanez a leány egyébként szintén nem megy a szomszédba a tömény hülyeségért: miközben - még korábban, az elrablásakor - a gyilkos üldözi, kiugrik az ablakon, és a nagy ház mellett álló kis gazdasági épületbe menekül. Brávó! Ha végre sikerül kimenekülni egy emeleti szobából, akkor ideje berohanni egy még kisebb helyiségbe, nem mondjuk eltűnni az utcában, a bokrok közt, vagy felverni a szomszédokat. A legelső, kamionos, útról letérős epizód logikátlanságainak elemzésébe inkább nem fognék bele, mert a Kedves Olvasó valószínűleg a hátralévő életét ennek a leírásnak a betűzésével töltené. Legyen elég annyi, hogy az ebben az epizódban előforduló összes szereplő körülbelül annyi, ész, értelem és logika által vezérelve cselekszik, amennyi mondjuk egy kulcstartóban, egy kisrádió szíjában, vagy egy darab törlőrongyban található (elnézést a hasonlatért, körülnéztem a szobámban, és ez a három tárgy ötlött először a szemembe). De van itt még nekünk magas létráról leeső, sértetlenül továbbélő fazon (akivel együtt leesik, annak kissé nagyobb baja lesz: meghal), „barátnőm-barátom eltűnt egy házban, de én nem hívom a zsarukat, hanem bemegyek én is” - tervet kiötlő ostoba nőszemély, és egy folyamatosan, idétlenül vihogó főgonosz, aki sajnos a vihogása, nyerítése, bugyborékolása mennyiségével fordított arányban ijesztő. Vagyis semennyire. 

Az „Amusement” egy újabb példa azokra a horrorfilmekre, amelyek sokat (szinte mindent) ígérnek: szadizmust, klausztrofóbiát, fordulatokat, borzalmat, izgalmakat. És ahogy az manapság lenni szokott, a végeredmény semmit sem teljesít az ígéretekből, csak nevetséges, logikamentes idiotizmus van, szadizmus helyett olcsó ijesztgetés (még Fulci Lizardja is megidéztetik, rémes eredménnyel), vér és megdöbbentés helyett meg szánalmas vicsorgás, amivel esetleg az általános iskolásokat meg lehet rémíteni (bár az a gyanúm, hogy napjainkban ilyesmivel már őket sem). A vicc az, hogy mindezek ellenére a szöszi Katheryn Winnick még egész jó alakítást nyújt, ellentétben a többiekkel, akik ritka rosszak, a pszichopatát játszó Keir O’Donnell például csak ripacskodik.

Pocsék film tehát a „Gyilkos tréfa”, és természetesen meg is jelent idehaza dvd-n az SPI-tól. Érdekes módon az HBO-n „Szórakozás” címen ment, de olyan mindegy…

Végeredmény: Ez a horrorfilm egy nagy tréfa - de nem jó értelemben

A film: 1,5 pont