Fulci-dupla: A Lizard in a Woman’s Skin aka. Schizoid (1971), The Psychic (1977)

Fulci-dupla: A Lizard in a Woman’s Skin aka. Schizoid (1971), The Psychic (1977)

Mielőtt Lucio Fulci átadta volna magát a zombiknak, többnyire a giallo műfajában mutatta meg, hogy milyen kiváló rendező volt. Őszintén megmondom, az utóbbi időkben a giallo vált egyik kedvenc műfajommá, több okból is. Egyrészt a legtöbbet belőlük a filmtörténelem talán legkreatívabb, legtöbb tehetséget felmutató évtizedében, a hetvenes években forgatták (a legjobbak az évtized első feléből származnak); másrészt, aki a filmkészítés szépségeire vágyik, azt a giallók maximálisan kiszolgálják: gyönyörű operatőri munka, legendás zenék, remek forgatókönyvek, krimi, horror, erotika, szürrealizmus… az utóhatás pedig az esetek nagy részében fejtörés, ledöbbenés és - vágy arra, hogy csodálatunk tárgyát újra a lejátszóba helyezhessük.

Una lucertola con la pelle di donna/A Lizard in a Woman’s Skin (1971)

Fulci 1971-es giallója már bőven túllépett a kultikus jelzőn. A (rövid nevénél maradva) „Schizoid” a műfaj legelső sorában foglal helyet. A fenti felsorolásom minden tagja megtalálható benne, és mindegyik a legmagasabb színvonalon. Carol rémálmaiban összeszabdalja szomszédját, a drogos partikat adó szőke ciklont. A nő legnagyobb megdöbbenésére a szőkeség a valóságban is halott: az elkövetési mód egyezik az álombélivel, a rendőrség pedig azonnal rátapad Carolra és családjára. Vajon ki a tettes? Esetleg Carol apja, aki furcsa telefonhívást kapott irodájában? Vagy férje, aki olvashatta a neje rémálmairól készült jegyzeteket? Vagy valaki más?

Szürreális és ijesztő álomjelenetek, idegtépő üldözés egészen egy ház tetejéig és néhány igazán elborzasztó pillanat is vár nézőjére a filmben. A befejezés során pedig egy nagy csavar, mintegy az egész megkoronázásaként. Meglehetősen kevés a vér, a horror, de az a kevés nagyon durva: Carol benyit egy helyiségbe, ahol felvágott testű kutyák vannak felfüggesztve úgy, hogy a termet nyüszítés tölti be - mivel a szerencsétlen állatok még élnek (ezért a jelenetért Fulcinak néhányszor meg kellett jelennie a bíróságon, mire sikerült bebizonyítania, hogy effekt volt az egész).

Ezt a zseniális giallót a brazíliai születésű Florinda Bolkan viszi a hátán Fulci kiváló rendezése mellett (megfigyelhető, hogy a giallókban a női karakterek sok esetben jóval kidolgozottabbak, mint a férfiak), míg a hat évvel későbbi

Sette note in nero/The Psychic (1977)

Jennifer O’ Neill jutalomjátéka. O’ Neill egy telepatikus képességekkel megáldott nőt játszik, aki egy kocsikázás alkalmával furcsa víziót lát, többek között egy szobát, benne egy polcon egy felfordított mellszobrot, egy hamutartót az asztalon, egy idős nő holttestét és egy gyilkosának kinéző férfit. Szintén a látomások vezérlik akkor, amikor felújítandó lakásának szétveri a falát, és egy üregben egy csontvázat talál. Férje gyilkosság gyanújába keveredik, de az ő élete is veszélybe kerül, persze nem éppen a várt módon.

Eltekintve a nyitó jelenetben egy véres sziklának csapódástól, a „The Psychic” is teljességgel a fordulatos történetével, remek hangulatával és a végig felszínen tartott izgalommal operál. A befejezés során a döntő csavar persze itt sem hiányozhat (manapság hollywoodi kismesterek egész sokasága kopírozza a giallók e jellegzetességét), és a „The Psychic” esetében ez a fordulat azt is jelenti, hogy a néző szinte kényszerítve van egy második megnézésre. Egyébként elképesztőnek tartom, ahogy az amerikaiak egy része mennyire nem tud mit kezdeni az olaszokkal, a giallókkal meg különösen. A híres-neves kritikus, Leonard Maltin guide-jában a legalacsonyabb, BOMB értékelést adja Fulci remekművének, szimplán egy low-grade thrillernek nevezve azt (a „Schizoid-A Lizard…” megnézésével meg nem is fárasztotta magát). Pedig nem hinném, hogy sokan Fulci után tudnák csinálni O’ Neill üldözéses jelenetét, amikor egy hirtelen megszólaló karóra dallamai pillanatok alatt a film zenéjévé alakulnak át. Arról nem is beszélve, hogy a film utolsó, döntő fordulatát 13 évvel később egy Columbo-epizód egy az egyben lenyúlta, és aratott vele közönségsikert…

Összességében elmondható, hogy ez a két Fulci-giallo olyan film, amelyért érdemes volt eddig élni, a műfaj kedvelőinek a dvd-k kötelező vételnek számítanak.

A „Schizoid” duplalemezes változatán olasz és amerikai változatot kapunk, utóbbi szépen felújított widescreen, az olasz viszont egész képes, és nem túl jó minőségű (viszont nem vágott!). A „The Psychic” a Severintől gyönyörű képpel és egy dokuval jelent meg, de ez sem hibátlan kiadvány: én nagyon hiányoltam róla az angol feliratot, amely azért fontos lett volna, a történet csavarjait elnézve.

Végeredmény: A giallo műfajának nagyjai

 

A filmek: 10 pont

A dvd-k: 8 és 7 pont