I frati rossi/The Red Monks (1988)

I frati rossi/The Red Monks (1988)

Nagy ház nagy kertjében sétálgat egy férfi, amikor egy lefátyolozott nővel találkozik. Udvariasan elbeszélget vele, majd már a házban egy újabb nőt lát meg, aki meglepő módon ruhátlan, és a ház alatt lévő katakombái felé tart. A férfi követi, ami nagy hiba: a nő egy méretes karddal lecsapja üldözője fejét. Hogy mindez miért történt? A választ 50 évvel korábban kell keresni, amikor a ház akkori ura új feleséget hozott haza. A vörös csuhás szerzetesek azonban markukban tartották az újdonsült férjet, és megparancsolták neki, hogy feleségét áldozza fel nekik…

A „Lucio Fulci presents” nevezetű felütés a film elején még biztató lehet, mint ahogy az is, hogy adva van egy rejtélyes ház, néhány ijesztő csuhás alak (ku-klux klán vörös kiadásban) az alagsorban és Lara Wendel (Maladolescenza, Tenebre). A folytatás azonban… maradjunk annyiban, hogy aki abban reménykedett, hogy a nyolcvanas évek végén az olaszok még gyártottak színvonalas misztikus horrorfilmeket, az ebben ezt a filmet látva erősen kételkedni fog. Lassan, nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény, ami ráadásul nagyon vékony, így jobb híján azzal kell beérnünk, hogy szereplőink kóvályognak a házban, néha letalálnak a pincébe, majd úgy 20-25 percenként vörös kámzsás fickók villannak be a képbe, kardot tartanak a kezükben, és szigorúan néznek, bár ez utóbbi nem látszik az aránytalan csuklya miatt. A férfi főszereplő, Gerardo Amato csak egy ideig tudja a hátán vinni a filmet (úgy körülbelül 20 percig), aztán ő is egyre egyhangúbb lesz, mint ahogy - szomorú kimondani, de így van - Wendel sem művel semmi extrát a másfél óra alatt. Egyedül a zenét lehetne méltatni, mivel az egészen hangulatos, de sajna az események (illetve azok hiánya) gyorsan azt is magukkal rántják az egyhangúságba. Marad még ezeken kívül egy műpók, amelyet már a The Beyond-ban is bevetettek évekkel korábban… Frusztráló darab a „The Red Monks”, hiszen az alapanyaggal sok mindent lehetett volna kezdeni, de Gianni Martucci rendezőnek csak ennyire futotta, újabb szöget verve az olasz horror koporsójába.

Végeredmény: kései misztikus horror Olaszországból nagyon kevés misztikummal és horrorral

A film: 4 pont