Emanuelle’ s Daughter: Queen of Sados/I mavri Emmanouella/I Emmanouella sto nisi tis Afroditis (1979)

Emanuelle’ s Daughter: Queen of Sados/I mavri Emmanouella/I Emmanouella sto nisi tis Afroditis (1979)

A szépséges Emanuelle (Laura Gemser) szenved brutális férje szadizmusától. Gyorsan jön egy mentőötlet: mi lenne, ha a szadista gazembert valamilyen baleset érné? És éri is. Szegény pára szétkenődik egy sziklafalon repülőgépével, és minden földi java az addig éjjel-nappal agyonszadizott feleségre száll. A vagyon egy jól jövedelmező gyümölcsgyárból, egy nagy rakás luxusszállodákban elverendő pénzből és egy önfejű tinédzser lányból áll. Persze van, akinek mindez nem tetszik: a gyár technikai igazgatója nyomozásba kezd, mert szerinte az elhalálozott főnöke nem véletlenül halt meg, hanem gyilkosság áldozata lett. Nos, az igazgató úrnak igaza van: a gépet bizony gondos kezek megbuzerálták.

Ez lenne a történet, most már csak szekérderéknyi szexjelenetet kell elképzelnünk úgy 5-6 percenként, és már kész is Emanuelle (így, egy m-mel) 1979-es kalandja. Jó hír: van néhány nagyon erotikus jelenet, valamint láthatunk szép tengerpartot, valamint mutatós luxusszállodát is. Rossz hír: a film elég dilettáns, bár ennek oka nagyrészt a minimális költségvetés lehetett. Tényleg elég lehetett a stábot Ciprusra leutaztatni (bár a crew java helyiekből állt), így nem maradt pénz például egy árva robbanásra sem (a férj halálakor).

Szex van bőven, a film fő jellegzetessége az, hogy ha egy férfi és egy nő találkozik benne, akkor nemsokára már vadul csinálják a témát. Így Emanuelle csinálja a műsort a gép megbütykölőjével (sőt, utóbbi ezért cserébe bütyköl); a férfi letámadja Emanuelle barátnőjét is (miután megtudja, hogy akit keres, nincs otthon, mit tehetne mást, az ajtót nyitó barátnőre mászik, aki persze hagyja), Emanuelle csinálja egy másik fazonnal, a gépbütykölő csinálja saját barátnőjével, a címszereplő lányka pedig egy ifjú hódolójával.

Egy bekezdést megér az imént említett leányzó is, aki -valljuk meg őszintén- a legnagyobb vonzereje a filmnek. Livia Russóról van szó, aki erős a gyanúm, hogy még nem töltötte be a legális kort ahhoz, hogy egy ilyen típusú produkcióban szerepeljen. Márpedig a kis Livia (aki a szerepe szerint is Livia, gondolták, mit bonyolítsák a dolgokat) enyhén szólva is underage bájait sokszor megmutatja a kamerának, sőt, a film végén egy brutális erőszakjelenet (melynek persze ő a nagyon szenvedő alanya) szinte semmit sem bíz a képzeletre (talán a „szinte”-szót el is hagyhattam volna).

Elképzelhető, hogy éppen emiatt, de mindenesetre tény, hogy a film dvd-kiadása sokáig húzódott, és korábban csak vágott verziója volt forgalomban (vhs-en is). Az új dvd-kiadás képe nagyon szép, de sajnos csak full frame. Viszont vannak extrák: hang nélkül, és más szögből felvett kimaradt jelenetek (főleg a befejezésből, ami egyébként olyan gyors, hogy ha a néző éppen pislog, lehet, hogy már a „The End”-feliratról is lemarad), fotógaléria, trailer és a kiadó más előzetesei, benne további Emanuelle-kalandokkal, és egy SS Experiment Love Camp-kedvcsinálóval.

Végeredmény: Elmegy, bár a klasszikus Em(m)anuelle-től meglehetősen messze van

A film: 5,5 pont

A dvd: 7 pont