Embrace of the Vampire (1995)

Embrace of the Vampire (1995)

Egy szerelmét évszázadok óta sirató vámpír (Martin Kemp, ex-Spandau Ballet) szíve hölgyét véli felfedezni az egyetemista Charlotte-ban (Alyssa Milano). A vámpír nem tétlenkedik, egyre többször jelenik meg Charlotte álmaiban, de még az előadásokon sem hagyja békén. Charlotte szívszerelme azonban Chris, aki viszont eléggé türelmetlen kezd lenni amiatt, hogy Charlotte húzza-halasztja az első nem szexmentes együttlétüket. A vámpírnak arra van szüksége, hogy a diáklány teljesen odaadja magát neki, és elfelejtse Christ - vajon sikerül-e a terve, melynek sikere érdekében minden eszközt bevet?

Hogy miért készült el az „Embrace of the Vampire” (már a remélt profit mellett)? Mert meg kellett osztani a közönséggel Alyssa Milano melleinek látványát. Hogy hogyan tudott ez a ritka gyenge celluloid darabka a videós forgalmazás során 15 millió dollárt jövedelmezni? Mert az emberek szívesen hazavitték otthonukba Milano kisasszony melleit. És hogy mi látható végig a filmben vér, történet, fordulatok, alakítások és bármilyen felderengő színvonal helyett? Így van, Alyssánk két darab melle. Pedig a vicc az, hogy Anne Goursaud rendező próbálkozik mindennel: hagyományos történetvezetéssel, vámpírmonológokkal, álomjelenetekkel, egyetemi miliővel, orgiajelenettel, elcsábítással, nagy fináléval. Menjünk sorban: a történet egy filléres Drakula-kópia, amely körülbelül negyedóra elteltével mentesül mindenfajta bonyodalomtól, valószínűleg még képen előrepergetve is kitalálnánk minden fordulatot benne, ráadásul fordulatok nincsenek is, ezeket némi taperolás és állandó cicimutogatás helyettesíti. Martin Kemp a vámpírunk szerepében annyira pocsék, amennyire elképzelhető, monologizálása abból áll (nagyrészt), hogy „Gyere velem, légy az enyém!”, és még abból is, hogy „Szerelmem, kívánj meg engem!”. Vagy valami hasonló. Utóbbi kívánságát egyébként elég nehéz lenne teljesítenie bárkinek, hiszen Kemp olyan bamba arckifejezéssel „játssza” a vérszívót, hogy azon csak sajnálkozni lehet, nem a karjaiba omlani. Az álomjelenetek lényege annyi, hogy amíg a valóságban Milano kisasszony játssza a szűzies lánykát, addig a vámpír által gerjesztett álmokban jól nekivetkőzhet derék fölött. Az egyetemi miliő a legócskább tiniklisékkel ellátott, „fő szöszi pasigyűjtő lányka szívatja verbálisan szegény szerelmes Alyssa Milanót”-jellegű akármi. Az orgiajelenet szánalmasabb nem is lehetne, a rendező hölgy még büszkélkedett is vele, hogy valódi főiskolás párokat nyert meg az ügyéhez, és hogy így a párok tagjai legalább „nem voltak zavarban”. Hát, nem tudom, ehhez a vonaglós, smárolós, taperolós dögunalomhoz, amit itt orgiajelenet gyanánt adnak el, miért kellett volna zavarba jönni, én leginkább a gyorsító gomb után kezdtem tapogatózni a távirányítón az állandó vonal alatti vonaglást látva, de aztán eszembe jutott, hogy írni akarok a filmről, és egyébként sem pergettem még le semmit életemben (bár most nagy volt a kísértés). A cenzorok állítólag eléggé bekeményítettek, és így készült egy teljes perccel hosszabb „unrated” változat is, némi plusz meztelenséggel ellátva, de ez sem jelent semmit, mivel még a „Magyar népmesék” - narrated by Szabó Gyula - vonatkozó epizódjai is erotikusabbak, mint ez a film. És végül a befejezés: Milanónak döntenie kell, hogy a vámpírt válassza, vagy a hús-vér szerelmét, Christ. A jelenet közben Kemp, a vámpír további bugyuta arckifejezéseket ölt, majd Palpatine császár módjára beleáramoz ujjával szegény Chrisbe, aki ettől elég passzív lesz. De nem árulom el, hogy hogyan dönt Charlotte, mert talán még azt sem érdekelné, aki éppen e filmet nézi.

Vér szinte semmi nincs, Kemp időnként megharap valakit, és kész. Jennifer Tilly is megjelenik egy pár percre, mint Chris elcsábítója, de alakítására még a vérciki is túl enyhe jelző lenne, amikor meg borzasztó idegesítően azt nyávogja, hogy „Forget her!” vagy kétszázszor, legszívesebben lehalkítanánk a tévét.

Nos, a fentebb vázoltakat képzeljük el, és megkapjuk az „Embrace of the Vampire” című borzalmat...

Végeredmény: Tragikusan rossz vámpírfilm, melyre még a leggyengébb Hammer is köröket ver

A film: 1,5 pont