Hanna D. - La ragazza del Vondel Park/Hanna D. - The Girl from Vondel Park (1984)

Hanna D. - La ragazza del Vondel Park/Hanna D. - The Girl from Vondel Park (1984)

Hanna hazatér anyjához, és rögtön összeveszik vele. A vita most is, mint általában tettlegességig fajul, ezért Hanna gyorsan megtanulja, hogy hogyan felejtse el a családi problémákat: rászokik a kemény drogra, prostituáltak közé kerül, a rendőrség lesitteli, ráadásul fiúja is egy erőszakos alak, aki csak pénzt akar csinálni Hanna testéből. De egy nap találkozik egy rendes sráccal, aki megpróbálja kihámozni ebből a fertőből…

Christiane F. olasz módra - ez a Hanna D., de sajna itt a hasonlóságok véget is érnek. Rino Di Silvestro rendező női börtönös, náciploitation-ös munkásságát felhasználva nagyon brutálisra veszi a figurát, míg a német előd bőven társadalmi drámaként kvalifikálta magát, addig a Hanna D. egy tősgyökeres exploitation-film, melynek története - a drogos dráma - csak ürügy a vásznon történő keménykedések felvonultatásához. A jó exploitation-filmeknek története, karakterei is vannak, a Hanna D. ezzel szemben egyhangú szereplőkkel operál, emellett hisztérikus (és egyben hisztérikusan unalmas) hangnemmel, és rengeteg szexjelenettel. 

Az igazán nagy baj az, hogy egy nagyon fontos témát hanyagol el látványosan Silvestro, és a filmjéből arra kell következtetnünk, hogy a rendezőnek az egészből csak a minél több sokkoló jelenet nézőre erőltetése számít. Létfontosságú lenne például a családi háttér bemutatása - de itt ezt néhány monoton ordítozós jelenettel pipálják ki („Utállak!” - „Én is téged!” stb.), és mindezzel csak azt érik el az alkotók, hogy termetes klisék sorakoznak - mintegy kötelező töltelékként - a brutális jelenetek között. Amelyekből sok van: Hanna időnként körbehányja a lakást, folyamatosan lövi magát a legváltozatosabb helyeken (megy egy adag heroin a füle mögé, a nyelve alá, de a szemébe szúrva is), de anyját is többnyire csak pofozzák. A dílereknek is kijut a jóból, minden negyedórában agyba-főbe vernek valakit, és kimerítő betekintést kapunk a drogos prostituáltak életmódjából, valamint testüreg-rejtekhelyeik működéséről is. Csakhogy mindeközben teljesen homályban maradnak a motivációk, a szociális háttér, a jellemábrázolás - mintha a jelszó a „mindent a szemnek, semmit az agynak” lett volna. Így, mindezzel együtt a Vondel parki lány egy kihagyott lehetőség.

Végeredmény: A kevesebb több lett volna - brutális olasz szociáldráma

A film: 4,5 pont