Farkasok társasága/The Company of
Wolves (1984)
Rosaleen szülei
hazaérkeznek, és az idősebb nővért felküldik az emeletre, hogy ébressze fel
húgát. De Rosaleen a kopogásra, és nővére szidalmaira sem ébred fel. Nemsokára
nővére óriási játékok, és farkasok elől menekül: Rosaleen álmodik. Az álom egy
kis faluban folytatódik, ahol Rosaleen folyamatosan nagymamája nyakán lóg, aki
cserébe jó tanácsokkal látja el. „Soha ne térj le az útról, soha ne bízz
összenőtt szemöldökű férfiakban! - szól a nagymama intelme. De hiába az
óvatosság, Rosaleen hamarosan megtapasztalja, milyen a farkasok társasága…
Hogy melyik a kedvenc
farkasemberes filmem? „Farkas”, „Egy amerikai farkasember Londonban”, esetleg
„Üvöltés”? Egyik sem, a helyes válasz ugyanis Neil Jordan 1984-es remeke, a
„Farkasok társasága”. Jordan filmjében nincs lineáris történetmesélés, van
ellenben szürrealizmus, álom az álomban, borzalom és szépség. És ami a
legfontosabb, a farkasok csupán eszközök, szimbólumok a film fő motívumára, ami
nem más, mint a felnőtté válás. Rosaleen kinő a játékokból, és egyre inkább a
szexualitás, felnőttkor iránt érdeklődik - erről szól az egész álma is, benne a
vörös köpennyel (szimbólum), a hím farkasokkal/veszéllyel, vagy a fészekben
talált embriókkal. A halálos veszedelmet is tartogató erdő ideális és pontos
álombéli megfelelője annak a világnak, amely egy éppen felnőttkorba lépő nőnemű
egyedet fenyegethet. A film végére pedig a régi, Rosaleen által maga mögött
tudni kívánt, illetve a kíváncsian várt, ám sok szempontból rettegett új
életszakasz konfrontálódik látványos formában.
A „Farkasok társasága”
látványvilága utolérhetetlen; költsenek manapság százmilliókat számítógépes
effektusokra, amit Jordan és stábja kis költségvetésből összehozott, az a
párját ritkítja. De mindez nem lenne elég, ha nem lenne tartalom. A szkript
azonban (egy Angela Carter-novella nyomán) végig a legfőbb motívumot - a
felnövést, a gyermekkor kinövését - szem előtt tartva halad előre, és tele van
kreativitással.
A stáb remek, Angela
Lansbury már eleve Jordan kiválasztottja volt a nagyanyó szerepére, feltűnik
még David Warner, Terence Stamp, Stephen Rea (Jordan állandó színésze), de sok
függött Rosaleen alakítójától, hiszen teljességgel ő áll az események
középpontjában. Jordan egy tizenhat év körüli lányt akart, ám amikor meglátta a
tizenhárom éves Sarah Pattersont, tudta, hogy megvan a keresett személy.
Patterson mintha a díszletek közé született volna, annyira illik a szerepre,
szépsége és mesebeli ártatlansága lefegyverző.
Az effektusok bámulatosak: a
farkas-metamorfózisok rémisztőek, az a részlet például, amikor az egyik
átalakulás előtt álló férfi szájából egy óriási farkasnyelv csapkod elő,
különösen figyelemreméltó. De az effektusok nem a legfontosabb részei a
filmnek. Jordan nagy kockázatot vállalva a befejezés előtt nem sokkal egy olyan
történetet meséltet el főszereplőjével, amely egy nőstényfarkasról szól; ez a
történet effektusok helyett könnyeket használ - teljes sikerrel.
A filmnek nincs
magyar kiadása, csak vhs-en volt, és
anno a kilencvenes évek vége felé leadta a magyar televízió, melynek felvételét -
egy remek minőségű szinkronnal - még mindig féltve őrzöm. A dvd
Angliában nagyon komoly kiadvány, egy egészen súlyos fémdoboz gyönyörű kiszerelésben.
Belül egy szép, fekete-fehér Piroska-rajz, illetve egy húsz oldalból álló,
maximalista füzet található, a lemezen pedig szélesvásznú formában a film,
sztereó hanggal, angol felirattal. Jordan kommentárja, előzetes, galéria van
még, vagyis nem egy „special edition” elnevezésért kiáltó mennyiség, de a
fémdoboz azért sok mindenért kárpótol.
Végeredmény: Angol mestermű bámulatos effektusokkal
A film: 10
pont
A dvd: 9
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése