Életerő/Lifeforce (1985)

Életerő/Lifeforce (1985)

Egy néhány fős személyzettel ellátott űrhajó kutatásai közben furcsa dologra bukkan, egy idegen űrjárműre, a belsejében három emberrel, akiket mintha hibernáltak volna. A három emberi kinézetű valamit a legénység magával viszi, de nemsokára a hazafelé igyekvő hajón már csak Carlsen van életben, aki egy mentőkabinban lövi ki magát a Földre. De a Földre kerül a három alvó idegen is, mert egy másik űrhajó összeszedi, és Londonba szállítja őket, ahol kíváncsi tudósok azonnal vizsgálódni kezdenek. A vizsgálatok nem sokáig tartanak, mivel az ember-idegenek hirtelen felélednek, és ennek például egy orvos és egy biztonsági őr látja kárát: az idegenek egyszerűen kiszívják belőlük az életerőt, egy múmiát maguk után hagyva. Nyilvánvalóvá válik, hogy a lények vámpírok, akik ráadásul nem elégszenek meg egy-két „étkezéssel”, így nemsokára egész London végveszélybe kerül…

A Kedves Olvasó talán emlékszik még a zseniális Déri János műsorára, amely a „Nulladik típusú találkozások” címet viselte. Ennek a műsornak a bevezető szignáljában láthattunk sok-sok sci-fi/horror bevágást, szerepelt például az 1975-ös „Rollerball”, az 1980-as „Változó állapotok” és bizony a felejthetetlen jelenet a szignál vége felé, melyben egy csontvázszerű ember egy orvost „szembe-szájba áramoz”, az „Életerő” című klasszikusból származott (értelemszerűen a műsor készítői a Magyarországon akkoriban kölcsönözhető Intervideo és VICO kazettákból válogathattak). Az idő tájt nem sokat tudhattunk erről az elképesztő sci-fi horrorról, de legalább magyar szinkronnal ellátott kazettán bármikor kikölcsönözhettük a sarki videotékából; a sors iróniája, hogy ma annyi információt szerezhetünk Tobe Hooper filmjéről, amennyit csak akarunk, viszont magyar vonatkozással egyáltalán nem juthatunk hozzá - hacsak nem őrizzük még az elrongyolódott vhs-t valahol a polc mélyén.

Amilyen gördülékeny és pergő maga a film, az út, amely az elkészültéhez vezetett enyhén szólva is buktatókkal volt tele. Hogy a közepébe vágjak, szinte mindenki, akit a kész produkcióban láthatunk nem az első választás volt, beleértve a rendezőt is. Volt olyan időszak, amikor a felállás így nézett ki: Michael Winner rendez, a főszerepekben pedig John Gielgud, Klaus Kinski és Olivia Hussey lesz látható. Utóbbi triót 1983-ban be is jelentették a közvéleménynek, sőt, Billy Idol rockénekes személyében az egyik űrvámpír szerepét is betöltötték… aztán az egészből semmi sem lett. Kinski helyére Frank Finlay érkezett, John Gielgud állítólag elégedetlen volt a honoráriumával, ezért szállt ki (Patrick Stewart jött helyette), a vámpírlány figurájára pedig meghallgatást szervezett a főnökség. Több mint ezer leányzó meghallgatása (?) után választották ki Mathilda May-t, aki utólag már nem nagyon büszkélkedett e filmjével, és állítása szerint majdnem elájult, amikor megtudta, hogy vetkőznie kell (érdekes módon azóta már számos ilyen jellegű szerepe volt).

Caine eljátszására a gyártó Cannon stúdió eredetileg mindenáron Anthony Hopkinst szerette volna felkérni, de az ő nemleges válasza esetére is volt egy adujuk: Terence Stamp. Ehhez képest a nagy kérdések feltétele után még mindig nem volt a feladatra színészük, mígnem Tobe Hooper találkozott Peter Firth-szel, aki igent mondott.

És még mindig nem volt vége: számos színész (például Nicholas Ball) munkáját egyszerűen kivágták a kész produkcióból, míg a marketingesek olyanokkal is hirdették tévedésből, akik nem is játszottak benne (John Rhys-Davies). Miután a szereplők nagy nehezen összejöttek (ja, és közben a zeneszerző James Hornert is lecserélték), maga a film került veszélybe. Az alapanyag Colin Wilson „The Space Vampires” című regénye volt, de a kész film nem igazán hasonlít rá (az eleje még csak-csak), mivel a stúdió folyamatosan változtatta a céljait. Volt, amikor egy szimpla b-filmet terveztek, aztán magas költségvetésű szuperprodukciót, ezért a költségek is állandóan változtak. Egy ízben előfordult, hogy az egész forgatást lefújták, mert elfogyott a pénz. Hogy végül mégis elkészült, azért csak hálásak lehetünk az alkotóknak, akik a nehézségeken végül káprázatos végeredménnyel lettek úrrá. Így megláthatjuk többek között a filmtörténelem egyik legvadabb apokalipszisét, és olyan vizuális effektusokat, amelyek bőven tartják a lépést a maiakkal is.

Mint említettem, az „Életerő” egyelőre nem kapható dvd-n hazánkban. A filmet külföldön az MGM forgalmazta, vagyis jelen állás szerint abban bízhatunk, hogy a Fantasy Film valahogyan összeszedi a jogait. A VICO vhs-en remek magyar szinkron volt, és a kazetta még ma is megtalálható egy-két gyűjteményben. Az MGM mozicsatornán időnként leadják, bár az elképzelhető, hogy sok-sok ínyencséget eltávolítanak belőle, hogy képernyőképes legyen (a tévében ez a horror sorsa). Ha ez a klasszikus végre kijönne itthon dvd-n, azt hiszem az év megjelenése lenne. 

Az angol dvd-t egy előzetessel, de vágatlanul, remek képminőséggel és angol felirattal csak ajánlani tudom…

Végeredmény: Egyedi hangulatú vámpír-apokalipszis máig verhetetlen effektusokkal

A film: 10 pont

A dvd: 7 pont