Vénuszdombi mesék/Felicity (1978)

Vénuszdombi mesék/Felicity (1978)

Felicity (Glory Annen) kedves, aranyos, szépséges leányzó, csak egy „baj” van vele: még nem ismeri a testi szerelmet. Felicity azonban nagyon talpraesett is, ezért úgy gondolja, hogy ha a herceg fehér lovon nem jön el érte a lányiskolába, ahová jár, akkor neki kell megtalálnia őt. Hősnőnk ezért nem habozik, amikor lehetősége nyílik egy kis egzotikus vakációra Hong Kongban. Itt aztán megtörténik, aminek meg kell, majd egy helyi, szakértőnek mondható lánykától kap elméleti és gyakorlati tanácsokat, végül a szőke herceg sem marad el…igaz, fehér ló nélkül.

John D. Lamond rendező a hetvenes évek vége felé úgy gondolta, hogy itt az ideje a fent vázolt kis semmiséget filmvászonra vinni, és a tettek embere lévén 1978-ban le is forgatta a „Felicity” című erotikus kalandvígjátékot, mely nem túl kalandos, nem is túl vicces, ellenben egészen erotikus. Ez utóbbit természetesen a tüneményes Glory Annennek köszönhetjük (a hölgynézők pedig Christopher Milne-nak-perspektívája válogatja), aki bizony számos jelenetben megmutatja azt, amit egy ilyen műfajú filmben meg szokás. De nincs is ezzel baj (legalábbis ekkoriban még nem volt), hiszen valahol kárpótolni kell a nézőt a relatíve nagy semmi történetért.

Magánvéleményem szerint nagy kár, hogy manapság már nem forgatnak olyan filmeket, ahol az erotikát történetbe illesztik, a szerepeket igazi, hétköznapi színészek/színésznők játsszák. Jelenleg (sok másik mellett) ez a műfaj is halott, mivel én nem nevezném erotikus filmnek azokat a mai próbálkozásokat, melyekben különböző szilikoncsodák nulla színészi képességekkel, szinte csak az aktus szimulálására szerződtetve nulla történet és nulla költségvetés keretében mechanikusan csinálják partnerükkel/partnernőjükkel azt, amiért megfizetik őket. 

Összefoglalva elmondható, hogy a „Felicity” egy kellemes, nézhető kis szösszenet egy ma már szinte nem létező műfajból. Szimpatikus a gördülékenysége, a naivitása és az, hogy színvonalas optika mellett nem csak szexjeleneteket dobál egymásra. A film tulajdonképpen igazi unikumnak is tekinthető, hiszen ilyesmit nem pont Ausztráliából várnánk, sokkal inkább a franciáktól, vagy az olaszoktól. Azért persze utóbbiakat sem kellett félteni e téren a hetvenes években.

A dvd (hihetetlen, hogy ilyen ritkaság is megjelenik külföldön) a Severin Films jóvoltából szép képpel, és egy-két extrával (audiokommentár, trailer, galéria) került a boltokba; egyébként a filmmel egy szombat éjjelen pár évvel ezelőtt egy magyar televíziós csatornán is összefuthattunk.

Végeredmény: Színvonalas softcore-film a távoli Ausztráliából

A film: 7 pont

A dvd: 8 pont