Emilienne (1975)

Emilienne (1975)

Egy jómódú házas férfi megcsalja feleségét egy fiatal festővel. A festőlány váratlanul heves érdeklődést kezd mutatni a feleség iránt is, mindenáron szeretné, ha az modellt állna neki. A feleség vonakodva bár, de enged a kérésnek, és nemsokára már egy leszbikus viszony kellős közepén találja magát. A férfi kíváncsian követi az eseményeket, feleségének pedig az az ötlete támad, hogy szeretője költözzön be a házukba, és ott rajzoljon. Egy szenvedélyes szerelmi háromszög alakul ki, amelyben a heves érzelmek előtt ugyanúgy leomlanak a korlátok, mint ahogy egy idő múlva titkok sem maradnak a trió tagjai között…

Ezek a franciák, hát ők aztán tudták a hetvenes években, hogy mitől döglik a légy erotika terén. Az ember azt hinné, hogy az „Emmanuelle”, vagy a „The Story of O” megnézése után már nem érheti meglepetés, de mégis. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az „Emilienne” színvonalban túlszárnyalná az említetteket, de valahogy Guy Casaril rendező filmje eléri, hogy tartósan megmaradjon a néző emlékezetében. Sajnos színészileg nem túl erős az „Emilienne”, a férjet játszó Pierre Oudrey elég gyenge, a felesége szerepében Betty Mars monoton, bár neki az a mentsége lehet, hogy szerepe is egyhangú, sokáig csak riadt arckifejezéssel reagál a körülötte zajló eseményekre. Nathalie Guérin a legjobb a trióból, holott neki még a ronda frizuráját is le kell gyűrnie első körben.

Az „Emilienne” hol vicces, hol komoly, amolyan tipikusan franciás hangvételű film. Polgárpukkasztó jelenetek akadnak szép számmal, és ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre több a meztelenség és a szex, és bizony meghökkentően durva jelenetek is vannak, amelyek már-már az exploitation határát súrolják (sőt). Leginkább az „idős leszbikus hölgyek orgiája” című részt kell itt megemlíteni, amelyben az éppen búslakodó feleséget karon fogja egy idős leszbikus hölgy egy női meleg bárban, és szépen berendezett lakosztályba vezeti. Arisztokrata idős hölgyek poharazgatnak odabent, és a helyszínen van még egyikük Duke nevű ölebe is. A matrónák szívélyesen fogadják az újonnan csatlakozót, de sok idejük nincs az enyelgésre, feltárulnak ugyanis az ajtók, és egy másik helyiségben nagyon fiatal meztelen lányok sorakoznak fel. Az idős nénik gyorsan választanak maguknak, majd megkezdődik az orgia, melynek során még Duke, az öleb is szerephez jut. Duke-ról, az ölebecskéről azt kell tudni, hogy legalább másfél méter hosszú, és egy méter magas, tehát módfelett behemót egy állat. Nos, az idősek klubjának tagjai annyira szeretik az állatokat, azon belül a kedves kiskutyákat, hogy éppen zajló időtöltésükből semmi pénzért nem hagynák ki Duke-ot sem. Az egyik meztelen lány ezért hanyatt fekszik a földön, széttárja lábait, a buzgón nyáladzó állat pedig odatelepszik a lábak közé, és pofikáját felfedezőútra indítja. Inkább nem folytatom, mert ezt látni kell, a kevésbé felkészült néző szimplán hányni fog egy jót, a műfaj ismerőinek és rajongóinak viszont egyszerűen ki fog esni a szeme a döbbenettől. Ehhez képest azon a jeleneten, amelyben szegény leszbikussá vált, nimfomániás feleségünkkel egy vidéki ház nőtagozatának az összes generációja ágyba bújik (egyidejűleg, ráadásul a legidősebb korosztály képviselője - olyan 70 év körüli idős nénike - is figyeli a miniorgiát, csak hogy neki is jusson valami), már meg sem lepődünk (illetve dehogyisnem).

Összefoglalva, mindenkinek ajánlom e filmet, aki az „Emmanuelle” nyomdokain létrejött francia erotizálásra vágyik, és még néhány meghökkent „oh!”-ot is szeretne hallatni nézés közben a fotelban.

Az „Emilienne” korrekt minőségben jelent meg dvd-n, az azóta magát legendává kinövő francia erotikus dobozban. Angol, francia hang, angol felirat, a gyűjtemény néhány más előzetese és zenés menük várják a vásárlót.

Végeredmény: Időnként alaposan megdöbbentő erotikus film a softcore hőskorából

A film: 7 pont

A dvd: 8pont