2014. január 16., csütörtök

I ragazzi del massacro/Naked Violence (1969)


I ragazzi del massacro/Naked Violence (1969)


Problémás, idejük nagy részét kisstílű bűnözéssel töltő fiatalok az esti iskolában ülnek, amikor hirtelen előkerül egy üveg ital. A lötty hatására mindenki bepörög, ennek pedig a fiatal tanárnő látja kárát: az ifjak szemvillanás alatt rávetik magukat, megerőszakolják, majd megfullasztják a tanári kar képviselőjét. A rendőrség mindenkit begyűjt, majd megkezdődik a gyanúsítottak kihallgatása. A suhancok védik egymást, mindent letagadnak és az italra fognak. Vajon ki csempészte be az italt a tanterembe? Lehet, hogy volt még más is a helyiségben, és ez a valaki gyilkolt?

Fernando Di Leo rendező Giorgio Scerbanenco regényét filmesítette meg, és ügyelt rá, hogy műve - a krimi szálai mellett - bőségesen vessen fel valós társadalmi problémákat is. Kimerítő látleletet kapunk a kor fiatal bűnözőiről, akik drogoznak, isznak és munkanélküliek, de lopásokból azért fenntartják magukat. A film hosszas kihallgatási jelenetekkel indul (a központi bűntényt a főcím alatt láthatjuk), és ekkor elég nehéz elképzelni, hogy a szcenárió mozgalmasabbra vált a későbbiekben. De így történik, és a befejezés már kézitusa a javából a főrendőr (Pier Paolo Capponi) és a főgonosz között.


Vannak sajna hibák is Di Leo filmjében, de a pozitívumok azért némileg többen vannak. Kezdjük az előbbiekkel: a túl sok dialógus néha ellaposítja az eseményeket; Susan Scott kétségkívül látványos jelenléte feleslegesnek tűnik, valószínűleg csak azért került be, hogy legyen egy női szereplő is. Kissé hihetetlen az egyik fő motívum is, nevezetesen hogy egy nyomozó szimplán magához vesz lakásába egy gyanúsítottat, és erre még főnökei is áldásukat adják. Végül talán még annyi, hogy a bevezető, párbeszédek sokaságával tűzdelt jelenetek és az utolsó húsz perc mozgalmassága nem biztosítanak egyensúlyt a filmnek. A legfőbb pozitívumunk a végső flashback, amelyet Di Leo bravúrosan old meg, és rendkívül ijesztően is egyben. A stábra sem lehet különösebb panasz, a fiatalok (akik állítólag a valós életükben is problémás srácok voltak) jól helytállnak, bár az egész produkciót Capponi zsaruja viszi a hátán. Scott feleslegességét már említettem, a szociális munkásként a szkriptbe berángatott hölgy időnként szépen mosolyog, oszt ennyi.
Tulajdonképpen igazából egyszer nézhető Di Leo „Naked…”-je, de így a „jó” kategóriájában foglal helyet. Ha bűnügyi történetbe oltott társadalmi problématengert akarunk mindenáron látni, akkor jó helyen járunk.

A dvd a Raro Video kiadványa, az extrák között két dokuval, fotógalériával. A hang olasz-angol, de van angol felirat is. A hátsó borítóra kiválogatott képek kivétel nélkül a lemeztelenített tanárnőt ábrázolják, mintegy exploitation-jelleget kölcsönözve a filmnek, de mint említettem, erről szó sincs.

Végeredmény: Krimibe fojtott társadalmi dráma Di Leo módra

A film: 6,5 pont
A dvd: 9,5 pont



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése