2014. augusztus 14., csütörtök

La Corta notte delle bambole di vetro/Short Night of Glass Dolls aka. Malastrana aka. Paralyzed (1971)

La Corta notte delle bambole di vetro/Short Night of Glass Dolls aka. Malastrana aka. Paralyzed (1971)


Gregory Moore halott. Gregory Moore holtsápadt, nem mozdul egy millimétert sem, a szeme pedig üvegesen mered a semmibe. A testét a hullaházba szállítják, majd lepedővel letakarják, végül a szokásos helyre, egy fali mélyhűtő rekeszbe teszik. A dokik azonban nem hallhatják, amit mi, nézők igen: Moore segélykiáltását. Nem láthatják, hogy Moore agya tökéletesen működik, és minden erejével azon dolgozik, hogy összerakja a történteket. Moore egy újságíró… barátnője egy éjszaka megmagyarázhatatlan módon eltűnt… a rendőrség tehetetlen… viszont megvan a nyom, amely egy titkos társasághoz vezet… lehet, hogy a barátnő még életben van? És hogyan adjon életjelet magáról egy holttest, amelynek csak az agya működik?

A „Short Night…” a hetvenes évek olasz bűnügyi filmjének újabb mesteri iskolapéldája. Aldo Lado rendező debütálása garantáltan meg fogja döbbenteni a Kedves Nézőt. Pedig kezdetben szép csendesen zajlanak a dolgok, nincsenek véres, fekete kesztyű által elkövetett gyilkosságok, de valahogy érezni lehet, hogy valami kitörni készül, valami felejthetetlen. Lado ezt a valamit jó szokás szerint a fináléra tartogatja, amely olyannyira hatásos és zsigerekig ható, mintha egy, a szakmában már öreg motoros direktor rakta volna össze. A film közepe csendesen csordogál, igazából semmi sem utal rá, hogy az egész műfaj egyik legszívbemarkolóbb utolsó pár percét tartogatja számunkra.






A szereposztás parádés, Jean Sorel remekül játssza a halottat, Barbara „Tripla X” Bach szépségétől olvadozva csúszunk majd le a fotelből a földre (és bőven megértjük Gregory Moore-t, hogy mindent tűvé tesz érte), az állandó Bergman-színésznő, Ingrid Thulin kvalitásait nem kell részleteznem, de itt van még nekünk a német színészóriás, Mario Adorf is. A zenét szinte már menetrendszerűen Ennio Morricone szerezte, a szokásos magas színvonalon. Mindent összevetve, a „Short Night…” a giallo-műfaj egyik kiemelkedő darabja.

A dvd az Anchor Bay „The Giallo Collection”-sorozatának része (külön, és négyes dobozban is megjelent); a kép eszméletlenül szép, a kiadó rossz szokása szerint felirat nincs, az extrák között találunk interjút a rendezővel, filmográfiát és egy trailert is. Sajnos a hangminőség furcsán gyatra: mintha kicsit el lenne csúszva, helyenként torznak tűnik, és ez néha megnehezíti a pontos megértést.

Végeredmény: Egy giallo, amit látni és hallani kell - majd betenni a gyűjteménybe

A film: 10 pont
A dvd: 8 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése