Trip with the Teacher (1975)

Trip with the Teacher (1975)

Egy tanárnő négy diáklánnyal vidéki buszozásra indul. Fájdalom, nem sokáig tudnak gyönyörködni a tájban és az utazás egyéb szépségeiben, ugyanis a busz lerobban. A járgány ráadásul egy meglehetősen sivatagos, elhagyatott helyszínt választ a lefulladáshoz, így az utasok számára a várakozás, gyaloglás, vagy stoppolás unalmas percei következnének. Feltűnik azonban a láthatáron három motoros, akik nagylelkűen felajánlják segítségüket. A sofőr és a tanárnő beleegyezik, hogy a motorokkal elvontassák a buszt egy kis házhoz, ahol az egyik bőrdzsekis állítása szerint segítséget kaphatnak. A ház azonban kihaltnak bizonyul, és ezzel igazi rémálom veszi kezdetét a busz védtelen utasai számára.

Az ember megnézi a „Trip with the Teacher” című filmet, aztán felüti az imdb-t, és nem akar hinni a szemeinek. Jelen sorok képernyőre vetésekor ugyanis ez a remekül sikerült kis exploitation-darab 2,2 csillagon vesztegel az adatbázisban (sokáig 1,7 volt). Érdekes módon az írásos kritikák kb. 95 százaléka szintén meg van döbbenve ezen a számon, és ennél azért lényegesen jobbra értékeli a művet. Mert milyen is a film? Atmoszférikus, pergő, profin fényképezett és kellően szadisztikus. Külön kiemelném a későbbi híres-neves rendező, Zalman King alakítását: King méltó társa mondjuk David Hessnek, teljesen beteges, vigyorog, fintorog, nyöszörög, néha sunyin meglapul, a piszkos munka nagy részét tétovább tesójára hagyja, a lányokat és a tanárnőt viszont előszeretettel terrorizálja.

A költségvetés az egyik motor napi benzinadagjának megfelelő összeg lehetett, már ezért is csodálatra méltó, hogy Earl Barton rendező mennyit kihozott belőle. Ha a házmegszállós exploitation-klasszikusok mellé beállítjuk a „Trip… „-et, mint egyfajta roadmovie-s változatát a műfajnak, nem hiszem, hogy szégyenkeznie kellene. Leszámítva talán az egyik utolsó (pozitívnak szánt) fordulatot, minden remekül működik: a diáklányok egész jól játszanak, King félelmetes (lehet, hogy néha be is lőtte magát forgatás közben, hogy autentikusabbnak tűnjön) és van néhány igen beteg jelenet is, melyek közül a legdurvább az, amikor az egyik menekülő lányt King nemes egyszerűséggel a homokba fullasztja, majd leúsztatja a folyón. Brutális kis darabról van tehát szó, még ha ez a brutalitás nem is éri el az olaszok szintjét.

A dvd a már korábban említett, nyolc filmből és két kétoldalas lemezből álló „Drive-in Cult Classics” című gyűjtemény, melyet nem lehet eleget ajnározni: jó képminőség, színvonalas filmek kellemesen olcsó áron.

Végeredmény: Jogtalanul alulértékelt seventies trash

A film: 8,5 pont

A dvd: 7 pont