La ragazza dal pigiama giallo/The Pyjama Girl Case (1977)

La ragazza dal pigiama giallo/The Pyjama Girl Case (1977)

Egy fiatal nő holtteste fekszik az ausztrál tengerparton. Arca felismerhetetlen, a rendőrségnek csupán a sárga pizsamája jelent valamit, ami kiindulópont lehet a nyomozáshoz. Nemsokára bevisznek egy gyanúsítottat, aki a parton lakik, és láthatta, vagy akár el is követhette a gyilkosságot. A rendőrök ezután közszemlére teszik a holttestet, hogy azonosítsák a nőt, akit halála előtt többen meg is erőszakoltak. Lehetséges, hogy nem is a parton ölték meg? Vajon felismeri-e valaki a kiállított holttestet?

Óriási reményekkel vetettem magam a pizsamás lány esetére, amikor megkaparintottam a dvd-t, de sajnos ezúttal csalódnom kellett. Flavio Mogherini rendező két szálon futtatja megtörtént eseményeken alapuló filmjét, és valami olyasmivel próbálkozik, mint mondjuk Avati egy évvel korábban, vagyis a szokványos giallo-elemeket elhagyja. Mogherini a bűnügyi részt szociáldrámával, szerelmi drámával vegyíti, de hiába a két szál, a filmre gyakran rátelepszik az unalom. Az első, bűnügyi történetszál egy idő után megfeneklik, és igazából csak a kiállított holttestet lézengve, döbbenten bámuló emberek jelenete emlékezetesebb a többinél. Az egyik főszereplő, egy idős zsaru kurtán-furcsán tűnik el a filmből - ügyesebb rendezéssel talán ezt is jobban meg lehetett volna oldani. A másik szál egy szerelmi dráma, melynek középpontjában egy több férfivel is összeálló nő található. Ha Mogherini a bűnügyi részt, a nyomozást sem tudta igazán élvezetesen tálalni, akkor itt már igazán bajban lehet - és így is van, egy átlagos drámát látunk, amelynek még az is negatívuma, hogy a főszereplője, a szőke Dalila Di Lazzaro se nem túl szép, se nem túl tehetséges színésznő ahhoz, hogy elvigye a hátán az eseményeket a fináléig (lehet, hogy ezért is vetkőzteti le őt - pontosabban a testdublőrét - Mogherini a film elején).

Sajnos csak három dologért érdemes végignézni Mogherini filmjét: a zenéért (Riz Ortolani), a befejezésért (izgalmas utolsó 10-15 perc) és Michele Placido alakításáért, aki már ekkor bizonyította, hogy zseniális színész. Az ő jeleneteinél valahogy felgyorsul az idő, bár összességében így is van egy igazán unalmas 20-25 perc a filmben.

Véleményem szerint egyszer nézhető darab a pizsamás lány, mert azért a befejezést érdemes kivárni. A legnagyobb probléma a rendezés középszerűsége, Mogherini (aki a filmje végén - mintegy észbe kapva - próbál lassításokkal operálni, de azokat sem túl jó helyen erőlteti) sajnos itt meg sem közelíti színvonalában mondjuk Ladót, Martinót, vagy Dallamanót.

A dvd a Blue Underground kiadványa, és igen, felirat már megint nincs a lemezen, a BU valószínűleg még nem hallott erről a lehetőségről. Tompa angol hangot kapunk, plusz trailert, rövid dokut és egy nyolcoldalas füzetet.

Végeredmény: Érdekes, nehézkes giallo-dráma középszerű rendezéssel

A film: 6,5 pont

A dvd: 7 pont