Távozz, barátom!/The Possession of Joel Delaney (1972)

Távozz, barátom!/The Possession of Joel Delaney (1972)

Egy tősgyökeres arisztokrata nő, Norah Benson két gyermekével minden gond nélkül él kényelmes New York-i lakosztályában. Igen jó kapcsolatot ápol öccsével, Joellel, aki egyszer csak furcsa változáson megy keresztül. Természete egyre erőszakosabb lesz, spanyolul káromkodik és a rendőrséggel is meggyűlik a baja. Norah nyomozni kezd, és arra a megállapításra jut, hogy öccsére egy sorozatgyilkos lehet hatással, aki női áldozatait lefejezi. Norah ezután eljut egy idős boltoshoz, és ráveszi, hogy segítsen. Az - a nő megdöbbenésére - közli, hogy Joelt egy idegen lélek kerítette hatalmába, amelyet ki kell űzni belőle, minél hamarabb…

Érdemes megfigyelni a Joel Delaney készítési évét: bizony, egy évvel vagyunk „Az ördögűző” előtt, és Waris Hussein filmje már ekkor alaposan megismertette az ördögűzés fortélyait a nézővel. A filmről azonban legelőször is meg kell állapítani, hogy első osztályú, és valódi unikum. Unikum, mert a főszerepet a nem éppen horrorokban jártas Shirley MacLaine játssza; mert a rendezői széket az a Hussein foglalja el, aki szinte csak és kizárólag tévéfilmeket rendezett; mert a horror mellett nagyon éles határvonalat fest amerikaiak és az amerikai etnikumok között (elég csak MacLaine ormótlan, kirívó szőrmekabátjára gondolni a Puerto Ricó-i negyedben); és unikum azért is, mert az igen korai évszám ellenére helyenként meghökkentően brutális jeleneteket látunk a vásznon.

Itt van mindjárt az ördögűzés jelenete, amelynek legenyhébb jelzője talán az „autentikus” lehet. Ez a jó néhány percig tartó jelenetsor gyengébb idegzetűeknek nem igazán ajánlott, és erre bizonyítékul legyen elég annyit leírnom, hogy a jelen lévő MacLaine arcán néha valódi félelem látszik az orra előtt játszódó szeánsz láttán.

De ha ez még nem lett volna elég, akkor az i-re a pontot a finálé teszi fel, amely majdnem mindenkinél kiütötte a biztosítékot a film nézői közül. Elöljáróban a befejező képsorokról (körülbelül 15 perc) talán annyit, hogy Stephen King egyszer azt nyilatkozta, hogy a Joel Delaney-be véletlenül futott bele egy tévécsatornán, és egészen elborzasztotta a befejezés kegyetlensége, amely ma valószínűleg NC-17-es besorolást kapna. És hogy mi zajlik a tengerparti házban ebben a negyedórában? Hogy ne lőjem le a poént, azt mondanám, dominózás és tánc, de hogy azért valamit el is áruljak, a vásznon MacLaine, és - főleg - két tizenkét év körüli gyermekének testi-lelki bántalmazása és megalázása folyik oly mértékben, hogy ezért manapság a gyermekvédelem is vizsgálatot indítana a film készítői ellen. Ennek ellenére érdekes módon a Joel Delaney-t vágatlanul hozták forgalomba, és az amerikai, sőt, az angol dvd is csonkítatlan.

Hussein filmje egyébként úgy kéthavonta feltűnt a szép emlékű Filmmúzeum csatorna éjszakai kínálatában is, a magyar szinkron teljesen rendben volt azon a kópián, bár vhs-kiadásra egyáltalán nem emlékszem.

(Update: Az ördög hatalma - ezen a címen forgalmazta a szép emlékű Hungarovideo...)

Aki szereti a hetvenes évek horrortermését, annak kötelező a Joel Delaney, de mindenkinek ajánlható, aki valami szokásostól eltérőt szeretne látni, olyasvalamit, ami bátran feszegeti a határokat.

Végeredmény: Mesteri Ördögűző-előfutár felkavaró befejezéssel

A film: 10 pont

A dvd: 7 pont