2014. január 4., szombat

Farkasok társasága/The Company of Wolves (1984)


Farkasok társasága/The Company of Wolves (1984)


Rosaleen szülei hazaérkeznek, és az idősebb nővért felküldik az emeletre, hogy ébressze fel húgát. De Rosaleen a kopogásra, és nővére szidalmaira sem ébred fel. Nemsokára nővére óriási játékok, és farkasok elől menekül: Rosaleen álmodik. Az álom egy kis faluban folytatódik, ahol Rosaleen folyamatosan nagymamája nyakán lóg, aki cserébe jó tanácsokkal látja el. „Soha ne térj le az útról, soha ne bízz összenőtt szemöldökű férfiakban! - szól a nagymama intelme. De hiába az óvatosság, Rosaleen hamarosan megtapasztalja, milyen a farkasok társasága…

Hogy melyik a kedvenc farkasemberes filmem? „Farkas”, „Egy amerikai farkasember Londonban”, esetleg „Üvöltés”? Egyik sem, a helyes válasz ugyanis Neil Jordan 1984-es remeke, a „Farkasok társasága”. Jordan filmjében nincs lineáris történetmesélés, van ellenben szürrealizmus, álom az álomban, borzalom és szépség. És ami a legfontosabb, a farkasok csupán eszközök, szimbólumok a film fő motívumára, ami nem más, mint a felnőtté válás. Rosaleen kinő a játékokból, és egyre inkább a szexualitás, felnőttkor iránt érdeklődik - erről szól az egész álma is, benne a vörös köpennyel (szimbólum), a hím farkasokkal/veszéllyel, vagy a fészekben talált embriókkal. A halálos veszedelmet is tartogató erdő ideális és pontos álombéli megfelelője annak a világnak, amely egy éppen felnőttkorba lépő nőnemű egyedet fenyegethet. A film végére pedig a régi, Rosaleen által maga mögött tudni kívánt, illetve a kíváncsian várt, ám sok szempontból rettegett új életszakasz konfrontálódik látványos formában.

A „Farkasok társasága” látványvilága utolérhetetlen; költsenek manapság százmilliókat számítógépes effektusokra, amit Jordan és stábja kis költségvetésből összehozott, az a párját ritkítja. De mindez nem lenne elég, ha nem lenne tartalom. A szkript azonban (egy Angela Carter-novella nyomán) végig a legfőbb motívumot - a felnövést, a gyermekkor kinövését - szem előtt tartva halad előre, és tele van kreativitással.
A stáb remek, Angela Lansbury már eleve Jordan kiválasztottja volt a nagyanyó szerepére, feltűnik még David Warner, Terence Stamp, Stephen Rea (Jordan állandó színésze), de sok függött Rosaleen alakítójától, hiszen teljességgel ő áll az események középpontjában. Jordan egy tizenhat év körüli lányt akart, ám amikor meglátta a tizenhárom éves Sarah Pattersont, tudta, hogy megvan a keresett személy. Patterson mintha a díszletek közé született volna, annyira illik a szerepre, szépsége és mesebeli ártatlansága lefegyverző.





Az effektusok bámulatosak: a farkas-metamorfózisok rémisztőek, az a részlet például, amikor az egyik átalakulás előtt álló férfi szájából egy óriási farkasnyelv csapkod elő, különösen figyelemreméltó. De az effektusok nem a legfontosabb részei a filmnek. Jordan nagy kockázatot vállalva a befejezés előtt nem sokkal egy olyan történetet meséltet el főszereplőjével, amely egy nőstényfarkasról szól; ez a történet effektusok helyett könnyeket használ - teljes sikerrel.

A filmnek nincs magyar kiadása, csak vhs-en volt, és anno a kilencvenes évek vége felé leadta a magyar televízió, melynek felvételét - egy remek minőségű szinkronnal - még mindig féltve őrzöm. A dvd Angliában nagyon komoly kiadvány, egy egészen súlyos fémdoboz gyönyörű kiszerelésben. Belül egy szép, fekete-fehér Piroska-rajz, illetve egy húsz oldalból álló, maximalista füzet található, a lemezen pedig szélesvásznú formában a film, sztereó hanggal, angol felirattal. Jordan kommentárja, előzetes, galéria van még, vagyis nem egy „special edition” elnevezésért kiáltó mennyiség, de a fémdoboz azért sok mindenért kárpótol.

Végeredmény: Angol mestermű bámulatos effektusokkal

A film: 10 pont
A dvd: 9 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése