Historia sexual de O/The Sexual Story
of O (1984)
Egy amerikai fiatal, Odile
egy szép napon borzasztóan unatkozik. Egészen addig olvasással múlatja az időt,
amíg észre nem veszi, hogy a szemközti lakás ablakában egy párocska enyeleg.
Amit lát, persze beindítja a fantáziáját, de még így is alaposan meglepődik,
amikor a pár női tagja hirtelen megjelenik az ajtóban, és átinvitálja magukhoz
harmadiknak. Miután a szó szoros értelmében is mélyre ható élményeket szerez,
Odile-nek teljes lesz a bizalma a többnyire csak spanyolul beszélő párban. Nem
sejti azonban, hogy a két szexéhes spanyolnak bizarr tervei vannak vele…
Az 1975-ös klasszikus sikere
még a nyolcvanas évek elejéig is kitartott, ezért főnökei szóltak Jess
Francónak, hogy legújabb erotikus filmjének címében ugyan szíveskedjen már a
„Story of O” szókapcsolatot felhasználni. Franco azt gondolta, miért is ne, így
elkészülhetett a „The Sexual Story of O”, amely - bár messze nem éri el a Just
Jaeckin-féle feldolgozás színvonalát - egészen jól sikerült. Sikeres a
főszereplő kiválasztása, Alícia Principe tűnik talán a legszebbnek a
Franco-lánykák közül. Érdekesség, hogy Franco a dvd-n lévő interjúban - bár
méltatja, hogy jó volt vele dolgozni - gyakran szimplán lehülyézi Principe-t,
mondván minek állt össze ezzel-azzal (biztos a féltékenység beszélt Franco
bácsiból).
Franco egyébként hű filmje
címéhez, hiszen - ellentétben Jaeckinnel - nála a szex dominál, és csak a műve
végén kapunk szadizmust és ütlegelést, bár azt elég brutálisan (és halálosan).
Sajnos vannak repetitív jelenetek, amelyek megakasztják az amúgy sem nagy
lendületet, és ennek oka igen egyszerű: a történet összesen három mondat.
Francót ez nem idegesíti fel túlzottan, a szexjeleneteket nyújtja, ameddig
lehet, az első jelenetsor eseményei pedig közel félórán (!!!) át tartanak.
Franco az interjúban alaposan leszidja Jaeckin mesterművét, mondván a férfi
főszereplő (Udo Kier) egy nagy passzív nulla, de Jaeckin is megkapja a magáét,
mivel ő Franco szerint csak egy fotós, aki elég béna rendezőnek. Szerintem
Franco filmje csak két dologban éri be neves elődjét, az operatőri munka
hasonlóan kifogástalan, és a szexjelenetek messze-messze hosszabbak. De, mint
írtam, ez utóbbi azért van így, hogy teljen az idő, és kijöjjön a másfél óra.
Zene, színészek, rendezés területén egyértelműen Jaeckin „O”-ja a nyerő,
mindazonáltal Franco erotizálása sem rossz, és Jesus bácsi filmográfiájának
élmezőnyébe sorolandó.
A kettes számú
gyűjtődobozból származó dvd képe egyszerűen tökéletes, mintha egy vadonatúj
filmet néznénk. Az Anchor Bay más területen is kitett magáért, mert a már
említett interjú (képbevágásokkal, filmrészletekkel) nagyon érdekes, a lemezre
pedig még egy 5.1-es hangsávot is sikerült előállítani. Megvan az eredeti
képarány is, van angol feliratunk és a mű vágatlan, annak ellenére, hogy a
borítóra írt 103 helyett csak 90 percig tart.
Végeredmény: O története Franco-módra - megér egy pillantást
A film:
7,5 pont
A dvd: 8,5
pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése