Dvaergen/The Sinful Dwarf (1973)

Dvaergen/The Sinful Dwarf (1973)

 

Egy fiatal házaspár kiadó lakást keres. Peter és Mary meg is találja, bár a helyszín és a bérbeadó közös vonással bír: egyformán undorító mindkettő. A lakosztály egy rogyadozó épület emeletén van, egy szobából áll, a falak lyukasak és időnként patkányok túráznak a padlón. A bérbeadó egy tenyérbe mászó képű, folyamatosan vigyorgó, sánta törpe, kampós sétabottal. Nemsokára kiderül, hogy a törpe nemcsak ronda, de egy szadista strici is, ugyanis a ház egy jól álcázott helyiségében bedrogozott meztelen lányokat tart fogva, és ad bérbe jól fizető kuncsaftoknak. Nem telik bele sok idő, és a törpe (közösen ugyanolyan elvetemült anyjával) szemet vet Mary-re… és tervbe is veszi az élő árukészlet felfrissítését.

Azt hiszem, elég végigfutni a történeten, és az exploitation-rajongók már dörzsölik is tenyerüket: ez a másfél órácska jó sok szadizmust, és a műfaj minden egyéb szépségét ígéri. Úgy is tűnik, hogy nincs rendező, aki ezt a sztorit elszúrhatná… és hogy mondjak egy vicceset, Vidal Raskinak sikerül ez a lehetetlen küldetés. A film ugyanis egy órán keresztül maga a tömény unalom. Egy izgalmasabb korbácsoláson kívül kapunk egy-két szexjelenetet a titkos szobából, egyszer pedig hőseink szeretgetik egymást, de sajnos a sötétben, és eközben szánalmas Psycho-kópiaként a törpe egy lyukon át lesekszik. Túl sok idő megy el a házaspár nyavalygásával, a törpe vén csoroszlya anyjának ittas tivornyázásával, és eközben minden, amit kapunk, néhány delíriumban lévő, földön fetrengő lányról készült közelkép.

A rendezés kriminálisan gyenge, az alakítások közepesek, Torben Bille pedig (aki egyébként ironikus módon gyermekműsorok szereplője volt Dániában) rémesen idegesítő: sántikálásával megy el a játékidő közel egynegyede. De hogy azért valami pozitívumot is mondjak, az utolsó 20-25 percre felpörögnek az események, és legalább némi izgalmat okoz a dán filmgyártás eme gyöngyszeme. Csak éppen nem annyit, hogy egy ilyen ígéretes exploitation-sztori ily módon történt realizálása után elégedetten álljunk fel a székből.

A dvd valahogy olyan, mint a film: elégedettségtől meghatódva csettintünk, hogy duplalemezes hardcore és softcore változatot egyaránt tartalmazó, booklettel és kötelező extrákkal ellátott remek kiadványt tartunk a kezünkben, ehhez képest jön a kijózanító valóság. A kép pocsék vhs-minőség, a hardcore-t tartalmazó lemezről nálam a dán felirat levakarhatatlan volt, ráadásul az egész lemez is felesleges, mert két-három közeli egy-egy nemi szervről bőven lehetett volna deleted scene. Mondom, amilyen a film, olyan a kiadás is: sokat ígér, aztán…

Végeredmény: Kultikusnak számító, de ennek ellenére kihagyható skandináv botrányfilm

A film: 3 pont

A dvd: 5,5 pont